Borrero, Juana: Utolsó rím (Última rima Magyar nyelven)

Yo he soñado en mis lúgubres noches,
en mis noches tristes de penas y lágrimas,
con un beso de amor imposible
sin sed y sin fuego, sin fiebre y sin ansias.
 
Yo no quiero el deleite que enerva,
el deleite jadeante que abrasa,
y me causan hastío infinito
los labios sensuales que besan y manchan.
 
¡Oh, mi amado!, ¡mi amado imposible!
Mi novio soñado de dulce mirada,
cuando tú con tus labios me beses
bésame sin fuego, sin fiebre y sin ansias.
 
Dame el beso soñado en mis noches,
en mis noches tristes de penas y lágrimas,
que me deje una estrella en los labios
y un tenue perfume de nardo en el alma.
 
 
1897

Álmodtam sokszor gyászos éjszakákon,
Bánattól terhes, könnyes éji órán,
Csókjáról a tilalmas szerelemnek
E csók nem szomjú, nem tüzes, nem sóvár.
 
Nem akarok gyönyörtől elalélni,
Nem kell ziháló, perzselő, mohó vágy,
Undorítanak az érzéki ajkak,
Beszennyezne a vadul csókoló száj.
 
Ó, én szerelmem! Kit tilos szeretnem!
Jegyesem, kinek tekintete oly lágy,
Ha egyszer csókoddal illeted ajkam,
Ne legyen az szomjú, tüzes, se sóvár.
 
Mint megálmodtam gyászos éjszakákon,
Bánattól terhes, könnyes, éji órán,
Ajkam a rásütött csillagról tudja,
Lelkem a nárdus illatról: te voltál.