Boscán, Juan: Dulce soñar

Dulce soñar y dulce congojarme,

cuando estaba soñando que soñaba;

dulce gozar con lo que me engañaba,

si un poco más durara el engañarme.

Dulce no estar en mí, que figurarme

podía cuanto bien yo deseaba;

dulce placer, aunque me importunaba

que alguna vez llegaba a despertarme.

¡Oh sueño, cuánto más leve y sabroso

me fueras, si vinieras tan pesado,

que asentaras en mí con más reposo!

Durmiendo, en fin, fui bienaventurado,

y es justo en la mentira ser dichoso

quien siempre en la verdad fue desdichado.

Ha álmom édes, édesebb a bánat:

álmomban hittem azt, hogy álmodom;

önámítással csüggtem álmomon -

ó, bár ne látnám ágyamat, szobámat.

Amit kívántam, teljesül, a vágyak

valóság-láza égett arcomon;

ízes gyönyör vad tűz-ölébe vont;

a fölriasztó lángok húsba vágtak.

Ó, tiszta, édes álom, vágy-világ,

jobb lenne könnyű terhedet viselnem

az álmotosztó éjszakákon át.

Álmomban végre boldog is lehettem,

a szenvedés emléke messzi járt,

így minden földi rosszat elfeledtem.