Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cabral, Manuel del: Kőtörő trópus (Trópico Picapedrero Magyar nyelven)

Cabral, Manuel del portréja

Trópico Picapedrero (Spanyol)

Hombres negros pican sobre piedras blancas,
tienen en sus picos enredado el sol.
Y como si a ratos se exprimieran algo...
lloran sus espaldas gotas de charol.

Hombres de voz blanca, su piel negra lavan,
la lavan con perlas de terco sudor.
Rompen la alcancía salvaje del monte,
y cavan la tierra, pero al hombre no.

De las piedras salta, cuando pica el pico,
picadillo fatuo de menudo sol,
que se apaga y vuelve cuando vuelve el pico
como si en las piedras reventara Dios.

Dentro de una gota de sudor se mete
la mañana enorme —pero grande no—
Saltan de los cráneos de las piedras chispas
que los pensamientos de las piedras son.

Y los hombres negros cantan cuando pican
como si ablandara las piedras su voz.
Mas los hombres cavan, y no acaban nunca...
cavan la cantera: la de su dolor.

Contra la inocencia de las piedras blancas
los haitianos pican, bajo un sol de ron.
Los negros que erzan de chispas las piedras
son noches que rompen pedazos de sol.

Hoy buscando el oro de la tierra encuentran
el oro más alto, porque su filón
es aquel del día que pone en los picos
astillas de estrellas, como si estuvieran
sobre la montaña picoteando a Dios.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bibliotecasvirtuales.com

Kőtörő trópus (Magyar)

Hófehér sziklába fekete nép vágja
csákányát, amelyen fogoly nap remeg.
Terhét hébe-korba hátuk kisajtolja,
súlyos lakkból sírva síkos csöppeket.

Míg hangjuk fehérlik, éjfekete bőrük
mossa a verejték, konok drágagyöngy.
Ők törik a hegység acsarkodó testét.
Nem roggyan az ember - megroggyan a föld.

Sziporka a kőből ezer is előtör,
ha lecsap a csákány - ezer nap-lidérc.
Kihuny s újra sárgáll, míg lecsap a csákány,
mely nem is a sziklát: Istent veti szét.

Kis verítékcsöppbe zsugorodik össze
a hatalmas reggel, s most egész kicsi.
Sziklakoponyákból ezer szikla lángol
pattogva: a kőhegy gondolatai.

Sok haiti néger dala ég felé kel,
mintha így a követ meglágyítanák...
Sose fejezik be: csákányuk örökre
kínjaik szikrázó bányájába vág.

Ártatlan fehér szirt ütésüktől vérzik,
fölöttük az égen rum-szín nap kering.
Négerek-e, kiktől csipkés lesz a vad kő?
Nem napfény-szilánkot szóró éj-e mind?

Földi arany helyett más aranyra lelnek,
ennek ere fönn fut örök-szüntelen...
Aranyuk, a gyúlt nap, csákányukra újabb
s egyre újabb csillag-sziporkákat hullat,
akárha az Istent törnék a hegyen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap