Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Calvo, César: Kérdések és félhomályok (Preguntas y penumbras Magyar nyelven)

Calvo, César portréja

Preguntas y penumbras (Spanyol)

¿Y si de pronto huyeran
el valor y el destino
-como alas- de este pájaro
que me lleva a los vientos
o a la muerte?
   Tal vez mañana mismo.
 
Si de pronto volara
de mi pecho
el corazón, cayera
como llave en un pozo:
¿Tú abrirías la puerta, cruzarías
al umbral a mi paso señalado?
   Buscando entre los muertos.
 
Es a ti a quien hablo,
a ti que creces
como una larga herida
en mi memoria, a ti que ignoras
como yo
los tatuajes de mi brazo. Es
a ti a quien hablo.
   El cuerpo del hermano.
 
Bajo mi cuerpo
tiéndete, acerca tus oídos
a la tierra: ¿Oyes cómo mis manos
te acarician, como el mar suena
todavía
desde tu corazón?
   Nuestro cuerpo encontremos.
 
Tras la puerta, otro fuego
devora las montañas,
los sueños
y los hombres. No digas
nunca: "hay tiempo,
hay tiempo". Tal vez
mañana mismo,
buscando entre los muertos
el cuerpo del hermano,
nuestro cuerpo encontremos.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://laprimerapalabraque.blogspot.hu

Kérdések és félhomályok (Magyar)

S ha hirtelen elhussanna
a bátorsága és a sorsa
- két szárnyként - annak a madárnak,
amely a szelekbe ragad engem,
vagy a halálba?
   Talán már holnap.
 
Ha hirtelen kiröppenne
mellemből
a szív, s beleesne
mint kulcs egy kútba,
ajtót nyitnál-e, átlépnéd-e
a léptemmel megjelölt küszöböt?
   Holtak közt keresve.
 
Tehozzád beszélek,
tehozzád, aki úgy növekszel,
mint hosszú seb
az emlékezetemben, tehozzád, aki
- akárcsak én - nem ismered
karom tetovált mintáit
Tehozzád beszélek.
   A testvér testét.
 
Testem alatt
heverj el, tapaszd füledet
a földhöz. Hallod, hogy simogat
a kezem, hogy zúg a tenger
még mindig
szívedből?
   Testünket megtaláljuk.
 
Az ajtó mögött más tűz
falja a hegyeket,
az álmokat
s az embereket. Sohase
mondd: „Ráérünk,
ráérünk." Talán
már holnap,
holtak közt keresve
a testvér testét,
testünket megtaláljuk.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. Z.

minimap