Canciones : Emprendieron su viaje

Emprendieron su viaje,

la Virgen y San José,

según costumbre tenía

de empadronarse en Belén.

La Virgen va en cinta,

larga es la jornada

que ya irá cansada.

Entraron en la ciudad

y fue para desconsuelo,

porque no encuentran posada

estos pobres forasteros.

La Virgen le dice:

- No busques posada,

que todas las puertas

las tienen cerradas.

Llegó San José llorando

a la puerta de un mesón

y el mesonero, inhumano,

<<¿quién me llama?>>, contestó.

- Son dos caminantes

que buscan posada:

es un hombre anciano

y una embarazada.

Furioso cual ningún hombre

contestó el mesonero:

- Que huéspedes en mi casa

no los quiero sin dinero.

Marchemos alegres

luego a caminar:

antes de las doce

a Belén llegar.

A las doce menos cuarto

San José fue a buscar leña,

para calentar a la Virgen,

porque de frío se hiela.

Cuando José vino

a encender la luz,

se encontró nacido

al Niño Jesús.

San José llora de gozo,

y de esta suerte decía:

- ¿Cuando he merecido yo

ser esposo de María?

La Virgen le dice:

- No llores, José

que así lo ha dispuesto

el Dios de Israel.

Indulának, menve mennek

Szent József és Mária,

nagy utat kell Betlehemig

lábuknak bejárnia.

A Szűz várandós, a terhét

cipeli keservesen,

oly fáradtan megyen.

A városba érkezének,

bánat várja őket ott,

csak zárt kapukat találnak

szegény, fáradt vándorok.

Szól a Szűz Józsefhez:

- Ne keress itt szállást,

a népek előttünk

ajtajuk bezárták.

Sírva érkezik Szent József

egy fogadó kapujához,

a fogadós, a kegyetlen,

„ki hív engem?" - így kiáltoz.

- Két nagy utat járó

keres itten szállást,

egy terhes nö meg egy öreg,

kik nálad megszállnánk.

Éktelen haragra gerjedt

a fogadós szólván:

- Vendéget, ha pénze nincsen

nem fogad be portám.

Útra kerekedjünk,

még éjfél előtt

érjünk Betlehembe,

kicsiny az időnk.

Éjfélhez kevés hiányzik,

indul József tüzifáért,

hogy a Szűz fölmelegedjék,

a nagy fagyban meg ne fázzék.

Mikor megjött József,

hát mit lát, egek!

a kisgyerek, Jézus,

ím, megszületett!

Örömében József sírva

beszéle eképpen:

- Megérdemlem, hogy Mária

lett a feleségem?

Szól a Szűz Józsefhez:

- Ne sírj, Józsefem,

Izrael Ura rendelte,

hogy ez így legyen.