Caro, José Eusebio: Az utolsó inka szól (En Boca Del Último Inca Magyar nyelven)
|
En Boca Del Último Inca (Spanyol)Ya de los blancos el cañón huyendo, hoy a la falda del Pichincha vine, como el sol vago, como el sol ardiente. como el sol libre.
¡Padre sol, oye!, por el polvo yace de Manco el trono; profanadas gimen tus santas aras: yo te ensalzo solo, solo, mas libre.
¡Padre sol, oye!, sobre mí la marca de los esclavos señalar no quise a las naciones; a matarme vengo, a morir libre.
Hoy podrás verme desde el mar lejano, cuando comiences en ocaso a hundirte sobre la cima del volcán tus himnos cantando libre.
Mañana solo, cuando ya de nuevo por el oriente tu corona brille, tu primer rayo dorará mi tumba, mi tumba libre.
Sobre ella el cóndor bajará del cielo. Sobre ella el cóndor que en las cumbres vive pondrá sus huevos y armará su nido, ignoto y libre.
|
Az utolsó inka szól (Magyar)A Pichincha szoknyájáig futottam, hol ágyútűz nem éri föl hatalmad, hogy éljek mint a kóbor, mint az izzó, mint a szabad nap.
Nap Atya, halld! Porban hever már Manko trónusa. Gyalázatba taszíttatnak szent oltáraid. Csak én emellek égig, szabadnak!
Nap Atya halld! Nem süthet bélyeget rám martalóc-nép, nem fűzhet szíjra rabnak; magam megölni jöttem, hogy halottan szabad maradjak.
Még láthatsz engem messzi tengeredről, mikor alámerülsz rőt sugarakkal, a tűzhányó csúcsán ülök, fivéred, számon szabad dal.
Csak holnap, mikor kigyúl láng-fejéked s a mennyboltot hasítod, mint arany kard, ragyog föl első sugaradra sírom, a szent, szabad hant.
Odatelepszik a mennyei kondor, a kondor, kinek hegycsúcsaid adtad; fiókát költ és fölépíti fészkét, a névtelen, szabad vad.
|