Carriego, Evaristo: Nyugtalanság (La inquietud Magyar nyelven)

Les tiene preocupados y triste la tardanza
de la hermana. Los niños no juegan con el gato,
ni recuerdan ahora lo de la adivinanza
que propusiera alguno, para pasar el rato.

De vez en cuando, el padre mira el reloj. Parecen
más largos los minutos. Una palabra dura
no acaba. Las muchachas, que cosen, permanecen
calladas, con los ojos fijos en la costura.

Las diez, y aún no vuelve. Ya ninguno desecha,
como al principio, aquella dolorosa sospecha
El padre, que ha olvidado la lectura empezada,

enciende otro cigarro. Cansados de esperar
los niños se levantan, y sin preguntar nada
dicen las buenas noches y se van a acostar.

Szorongva szomorkodnak, úgy várják, hogy a nagylány
megjöjjön. A kicsik sem nyaggatják már a macskát,
és nem is jut eszükbe, ötletük elapadván,      
több kitalálós játék, hogy az időt mulassák.

Apjuk időnként fölnéz az órára. A percek
mind hosszabbak. Felötlik egy kemény szó, de nyomban
a torkukba is fojtják. A varrásra merednek
a varrogató lányok a csönd ülte sarokban.

Tíz óra, s még nincs itthon. Már senki sem tagadja,
mint kezdetben, hogy a fájó gyanúnak van alapja ...
Az apa, elfelejtve az imént kinyitott könyvet,

újból szivarra gyújt. A várakozásba fáradt
gyerekek nem kérdeznek semmit, halkan köszönnek,
s jóéjszakát kívánva vetnek maguknak ágyat.