Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Castro, Óscar: A hajnal leánya (La niña del alba Magyar nyelven)

Castro, Óscar portréja

Vissza a fordító lapjára

La niña del alba (Spanyol)

Iba camino al mercado,
con un gallo en cada brazo.
Entre los pechos maduros
le andaba un olor a campo.
Sobre nidales tan dulces
gallos iban soñando:
plumones de suaves plumas
en plumones de alabastro.
Con lento andar, casi sueño,
la niña va caminando.
Lejanas, mugen las vacas
por sus bíblicos establos.
Un alba de leche tría
junto a la niña se vuelca,
soñando.
 
La ruta cambió su polvo
por calles de duro asfalto.
Siente la niña en sus pies
el beso frío y delgado.
Esquinas de cuatro puntas,
en el alba derivando,
dormían en río gris
un sueño de viejos barcos.
Sola en la calle la niña,
con un gallo en cada brazo,
fríos sus desnudos pies,
caliente el seno y las manos.
De pronto un canto a lo lejos,
casi el recuerdo de un canto:
un canto que iba pulsando
maravillosos teclados,
que en el espacio estallaba
como un cohete de nardos
y que cada vez más cerca
iba estrechando sus aros,
hasta inundar la ciudad,
flameando por los tejados
en banderolas alegres
y en espirales gallardos.
 
El canto llegó a la niña
y el canto llamó a los gallos,
que sacudieron las crestas
y el cuello enhiesto enarcaron.
Como una isla de música,
la niña entre los dos gallos.
Como una rama llevada
por la corriente del canto.
Como un trompo melodioso
que al mundo fuera entregado
pregones de primavera
y amanecer de manzanos.
 
Y no despertó a los hombres
la niña que entre sus brazos
-gavilla de melodía-
llevaba el alba y los gallos.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

A hajnal leánya (Magyar)

Mindkét karján egy kakassal
vásárba ment kishugocska,    
lehelt érett kebelébe  
tavasz-illatot a róna.  
Mindkét kakas ilyen édes     
fészken szunnyad ringatózva.
Alabástrom pelyhes karján
valódi tollpelyhek bokra.      
Lassan andalog a kislány,     
útját ábrándozva rója.
Tehén bőg, tán visszavágyik
bibliai istállóba.         
Friss tej hajnalderengése       
a hajadont el-elontja  
álmodozva.
           
Poros dűlőről befordul          
kemény aszfalt-sikátorba,     
érzi lábán a leányka:
selymes, hűs az utca csókja.  
Néz a hajnalból kibomló       
négyszögletű házsarkokra;    
szürke folyó habján sok vén  
bárka ring-reng, álmos, ócska.
Mindkét karján egy kakassal
megy magában kishugocska,
a keze s a keble forró,           
meztéllába hűl fagyosra.       
Hirtelen dal zendül távol,     
lüktető dal, csengve-bongva,
szinte csak egy dal emléke,
tág terét átturbékolja,
kél bűbájos billentyűkről,
mint nárdusrakéta csokra,
sziporkás hangröppentyűje
mind közelébb hull le sorra,
míg elárasztja a várost,
háztetők fölött csapongva,
mint kecses füzér, szerpentin,
mint vidámság lobogója.
 
A két kakas a lány karján
fölrezzent a zeneszóra,
megrázták piros taréjuk,
nyakuk hajlott balra-jobbra.
Zene-sziget: ringatózik
két kakas közt a hugocska,
mint gally, melyet elragad, visz
az énekszó zengő sodra,
mint világ elé perdített
búgócsigán zsongó nóta,
kikeleti víg kiáltás
almafák közt virradóra.
 
És nem ébresztett föl senkit,
andalgott csak a hugocska
- dallam kévéje - karjában
a hajnalt s két kakast fogva.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. Z.

minimap