Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cela, Camilo José: Inventario en la oscuridad

Cela, Camilo José portréja

Inventario en la oscuridad (Spanyol)

Hay jovencitas que mean con estupor de rana,
Y hay húmedos cadáveres que se pudren a solas
Por las noches sin luna...
 
Hay hombres que ya nacen con un hueco en el pecho,
Y hay cerillas amargas que debilitan vírgenes
Por las noches sin luna.
 
Hay torrentes magnánimos de lágrimas que queman.
Y hay llorares cansinos como un ojo en el suelo
Por las noches sin luna...
 
Hay almohadas traidoras como un cristal purñisimo,
Y amigos venenosos como un lagarto en calma
Por las noches sin luna...
 
Hay mujeres que muerden los más tristes violines,
y aceros oxidados como alegres mendigos
Por las noches sin luna...
 
Y por las esperanzas,entre los huracanes,
Con párpados que suenan, nos tiemblan las muñecas
Por las noches sin luna...
 
Hay una densa atmósfera de camisas usadas
Que nos roza los muslos como un niño con miedo
Por las noches sin luna...
 
Y hay pozos profundísimos con gritos desde dentro,
Como la sal que apresa las raíces del sueño
Por las noches sin luna...
 
Y hay un hoyo en la tierra,sin medida, sin dueño,
Con líquenes de puente o con sonar de espanto
Por las noches sin luna...
 
Hay toros como fuentes,plenos como caballos,
Que enlazan nuestras piernas por fugas de repente
Por las noches sin luna...
 
Y hay misivas azules con noticias de partos,
Ý misivas de escarcha que matan parturientas
Por las noches sin luna...
 
Dulce leña otoñal, y estas manos no sirven
Para romper los timbres posados en mi  oído
Por las noches sin luna...
 
Y hay atroces cencerros y hay tintas qye acenagan
Nuestro sueño brumoso cual niña moribunda
Por las noches sin luna...
 
Los árboles, los tréboles, los bueyes vegetales,
Las esquinas, los golpes, las acuosas doncellas
Por las noches sin luna...
 
Y por las azoteas, por los abecedarios,
Por las ramas más altas que hieren golondrinas
Por las noches sin luna...
 
Vienen dando altos saltos por inefables párpados
por las heladas manos próximas a la muerte
Por las noches sin luna...
 
Vienen feroces vientos desde odiadas provincias.
A sustentar las sombras que bordeamos a solas
Por las noches sin luna...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.elistas.net

A sötétség leltára (Magyar)

Friss lányok hullnak sárba nagy, döbbent béka-arccal,
a nedves, néma holtak magukban megrohadnak
holdtalan éjszakákon...
 
Roncs-emberek születnek mellükben tág üreggel,
karcsú, keserű gyertyák szüzeket rontanak meg
holdtalan éjszakákon...
 
Nagylelkű könnyek dőlnek, zuhataguk megéget,
kutyák sírása reszket, mint kivert szem a földön
holdtalan éjszakákon...
 
Áruló fehér párnák villannak, mint a kristály,
gyilkos barátok várnak nyugodtan, mint a gyíkok
holdtalan éjszakákon...
 
Feltüzelt nők a zsenge hegedűket harapják,
rozsdás acélok ülnek: vidám koldus-csavargók
holdtalan éjszakákon...
 
Reményeken keresztül, viharok közt verődve
verdeső, zengő szemhéjt remegtet durva csuklónk
holdtalan éjszakákon...
 
Használt ingekben sűrű és nehéz pára érik
s combunkat simogatja, mint a rettegő gyermek
holdtalan éjszakákon...
 
Végtelen mély kutakban kiáltások lapulnak,
mint a só, mely az álom gyökerét zsugorítja
holdtalan éjszakákon...
 
Testek, antennák, édes palackok, karcsú kancák
zuhognak zavarosan, mint a keserű trágya
holdtalan éjszakákon...
 
Egy gödör ül a földben gazdátlan s mérhetetlen,
mohák hídja, borzalmak sötét, hűvös harangja
holdtalan éjszakákon...
 
Kék üzenetek szólnak minden új születésről,
zúzmarából szőtt hírek ölik a szülő asszonyt
holdtalan éjszakákon...
 
Gyengék a kezek és az édes őszi hasábfák,
hogy eltörjék fülemben a vékonyhangu csengőt
holdtalan éjszakákon...
 
Vad kolompok és tiszták, melyek nem ülepítik
le ködös álmainkat, mint haldokló leányok
holdtalan éjszakákon...
 
A fák, a lóherék s a növényi ökrök, sarkok,
faülések s a vízként elfolyó szobalányok
holdtalan éjszakákon...
 
Jönnek nagyot ugorva kedves szemhéjainkon
s halálhoz közelítő jéggé dermedt kezünkön
holdtalan éjszakákon...
 
Padláson és ábécés könyvön s a legmagasabb
ágakon, melyeket fenn megsebeztek a fecskék
holdtalan éjszakákon...
 
És vad szelek süvítnek gyűlölt provinciákból
s megtámasztják az árnyat, mit kerülünk magunkban
holdtalan éjszakákon...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap