Cela, Camilo José: Szonett (Soneto Magyar nyelven)

Estábanse la Paula y el Antonio,
él todo fuego y ella toda estopa,
cuando, bajo los pliegues de la ropa,
con buen fuelle soploles el demonio.
 
El soplo debió ser viento favonio
(el que empreña a las yeguas por la popa),
pues la fuente viril alzó su copa,
y Paula hizo que diera testimonio.
 
Tal surtidor tenía la alta fuente,
que empapó a un caballero y a una dama,
después de salpicar a mucha gente.
 
Aunque el caso es muy digno de la fama,
me atrevo a aconsejar que nadie intente
hacer tal cosa fuera de la cama

Paula s Antonio két furcsa szerzet,
az egyik tűz, a másik szűzi tapló -
s egy nap ruhájuk ránca közt egy apró
ördög nagy fújtatóval fújni kezdett;
 
s oly szél támadt, melytől, ha fújva reszket,
farán át megtermékenyül a vadló,
s Paula kezében felmeredt a tagló,
s tag és kéz többé nem maradtak veszteg.
 
S szökőkút oly vidám fakadt e boldog
játék nyomán, oly bő sugár lövellt ki,
hogy több tucatnyi honpolgárt elontott…
 
S dicsfény habár hősünk farkát belengi,
én azt tanácsolnám, hogy ezt a dolgot
ágyon kívül ne próbálgassa senki.