Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Celaya, Gabriel: Jó napot (Buenos días Magyar nyelven)

Celaya, Gabriel portréja

Vissza a fordító lapjára

Buenos días (Spanyol)

Son las diez de la mañana.

He desayunado con jugo de naranja,

me he vestido de blanco

y me he ido a pasear y a no hacer nada,

hablando por hablar,

pensando sin pensar, feliz, salvado.

 

¡Qué revuelo de alegría!

¡Hola, tamarindo!,

¿qué te traes hoy con la brisa?

¡Hola, jilguerillo!

Buenos días, buenos días.

Anuncia con tu canto qué sencilla es la dicha.

 

Respiro despacito, muy despacio,

pensando con delicia lo que hago,

sintiéndome vivaz en cada fibra,

en la célula explosiva,

en el extremo del más leve cabello.

¡Buenos días, buenos días!

 

Lo inmediato se exalta. Yo no soy yo y existo,

y el mundo externo existe,

y es hermoso, y es sencillo,

¡Eh, tú, gusanito! También hablo contigo.

¡Buenos días, buenos días!

También tú eres real. Por real, te glorío.

 

Saludo la blancura

que ha inventado el gladiolo sin saber lo que hacía,

Saludo la desnuda

vibración de los álamos delgados.

Saludo al gran azul como una explosión quieta.

Saludo, muerto el yo, la vida nueva.

 

Estoy entre los árboles mirando

la mañana, la dicha, la increíble evidencia.

¿Dónde está su secreto?

¡Totalidad hermosa!

Por los otros, en otros, para todos, vacío,

sonrío suspensivo.

 

Me avergüenza pensar cuánto he mimado

mis penas personales, mi vida de fantasma,

mi terco corazón sobresaltado,

cuando miro esta gloria breve y pura, presente.

Hoy quiero ser un canto,

un canto levantado más allá de mí mismo.

 

¡Cómo tiemblan las hojas de pequeñitas y nuevas,

las hojitas verdes, las hojitas locas!

De una en una se cuentan

un secreto que luego será amplitud de fronda.

Nadie es nadie: Un murmullo

corre de boca en boca.

 

Cuando canta un poeta como cantan las hojas,

no es un hombre quien habla.

Cuando canta un poeta no se expresa a sí mismo.

Más que humano es su gozo,

y en él se manifiesta cuando calla.

Comprended lo que digo si digo buenos días.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.22520.com/celaya

Jó napot (Magyar)

Reggel tíz óra van.

Narancslevet reggeliztem egymagam,

felöltöztem fehérbe

és sétálni indulok, és semmit tenni,

beszélni, hogy beszéljek,

és gondolkodni boldogan, megváltva és gondolattalan.

 

Micsoda öröm zsibog szanaszéjjel!

Szervusz, tamariszkusz!,

mi jó hírt hozol ma a széllel?

Cinke-cinege, szervusz!

Jó napot, jó napot

Hogy egyszerű az öröm, - ezt hirdesse dalod.

 

Lélegzem, de csak lassan, nagyon lassan,

amit teszek, élvezettel elgondolom magamban,

minden rostomban érzem: eleven vagyok,

a robbanékony sejtekben is, ott

és minden apró hajszálam hegyében.

Jó napot, jó napot!

 

Éled, mi kézzelfogható. Én nem én vagyok és élek.

És létezik a külvilág,

és egyszerű és szép lett.

Hé, te, giliszta! Hozzád is beszélek!

Jó napot, jó napot!

Te is valódi vagy. Ezért dicsérlek.

 

Köszöntőm a fehérséget,

amit a gladiolusz talált ki, bár azt se tudta, mit tesz,

az ösztövér nyírfák ága közt a

zizzenő pőreséget,

köszöntöm a csendes robbanást: a fenti kéket,

s - hogy az én meghalt - köszöntlek téged, új élet.

 

Állok a fák közt, a reggelt nézem,

a boldogságot, ami nyilvánvaló és hihetetlen.

Miben rejlik a titka?

Gyönyörű teljességem!

Másokért, másokban, mindért - én, kába, boldog,

mélázón csak mosolygok.

 

Röstellem elgondolni, hogy becéztem, és milyen

hévvel, kis magán-bajaim, kísértet-életem,

csökönyös, hökkenő szívem,

most hogy e kurta, tiszta és jelen dicsőséget nézem.

A versem akarok ma lenni, énekem,

dal, mely önmagánál is magasabbra lépjen.

 

Hogy reszketnek a pici új levélkék,

a bolondos, a zöld kis levelek!

Egyik a másiknak fecseg,

súgja a titkot - s ebből lesz a lomb teljes suhogása!

Semmi az, amit egy mond: egyetlen roppant zsongás

száll szájról szájra.

 

Amikor úgy dalol a költő, ahogy a levelek dalolnak,

nem egy ember beszél.

Amikor a költő énekel, nem önmagát mondja ki.

Öröme egy ember öröménél nagyobb,

s amit elhallgat, verséből azt is kihallani.

Értsétek meg, mit mondok, ha azt mondom: „Jó napot".



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap