Cervantes Saavedra, Miguel de: De entre esta tierra esteril

De entre esta tierra estéril, derribada,

destos terrones por el suelo echados,

las almas santas de tres mil soldados

subieron vivas a mejor morada,

siendo primero, en vano, ejercitada

la fuerza de sus brazos esforzados,

hasta que, al fin, de pocos y cansados,

dieron la vida al filo de la espada.

Y éste es el suelo que continuo ha sido

de mil memorias lamentables lleno

en los pasados siglos y presentes.

Mas no más justas de su duro seno

habrán al claro cielo almas subido,

ni aun él sostuvo cuernos tan valientes.

E feldúlt földek meddő pusztasága

s szétszórt göröngyei közül kilengve,

háromezer jó harcos drága lelke

tért meg élve a boldogabb hazába,

minekutána próbálta hiába

karja erejét, mindent latba vetve,

kis seregük végül mást nem tehetve,

kardélnek adta éltét mindahánya,

s ez az a föld, melyből árad zuhogva

folytonosan ezer fájdalmas emlék

az elmúlt századokba s a jelenbe;

hisz durva kebléről sohase kelt még

tisztább lelkek sora égi magasba,

sem vitézebb testeket nem fedett be.