Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cervantes Saavedra, Miguel de: Románc (Romance Magyar nyelven)

Cervantes Saavedra, Miguel de portréja

Vissza a fordító lapjára

Romance (Spanyol)

¿Dónde estás, que no pareces,

esfera de la hermosura,

belleza a la vida humana

de divina compostura?

 

Cielo impíreo, donde amor

tiene su estancia segura;

primer moble, que arrebata

tras sí todas las venturas;

 

lugar cristalino, donde

transparentes aguas puras

enfrían de amor las llamas,

las acrecientan y apuran;

 

nuevo hermoso firmamento,

donde dos estrellas juntas,

sin tomar la luz prestada,

al cielo y al suelo alumbran;

 

alegría que se opone

a las tristezas confusas

del padre que da a sus hijos

en su vientre sepultura;

 

humildad que se resiste

de la alteza con que encumbran

el gran Jove, a quien influye

su benignidad, que es mucha.

 

Red invisible y sutil,

que pone en prisiones duras

al adúltero guerrero

que de las batallas triunfa;

 

cuarto cielo y sol segundo,

que el primero deja a escuras

cuando acaso deja verse:

que el verle es caso y ventura;

 

grave embajador, que hablas

con tan estraña cordura,

que persuades callando,

aún más de lo que procuras;

 

del segundo cielo tienes

no más que la hermosura,

y del primero, no más

que el resplandor de la luna;

 

esta esfera sois, Costanza,

puesta, por corta fortuna,

en lugar que, por indigno,

vuestras venturas deslumbra.

 

Fabricad vos vuestra suerte,

consintiendo se reduzga

la entereza a trato al uso,

la esquividad a blandura.

 

Con esto veréis, señora,

que envidian vuestra fortuna

las soberbias por linaje;

las grandes por hermosura.

 

Si queréis ahorrar camino,

la más rica y la más pura

voluntad en mí os ofrezco

que vio amor en alma alguna.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ciudadseva.com/textos

Románc (Magyar)

Hol vagy, hogy nem látni téged,

csodás földöntúli szépség,

te az ember életében

kigyúlt isteni reménység;

 

drága mennybolt, melynek íve

Ámornak biztos lakása,

benned leli főokát a

sorsnak minden változása;

 

kristályos kehely, amelyben

tiszta áttetsző hullámok

növelik és megtisztítják

a tüzes szerelmi lángot;

 

tündöklő új firmamentum,

hol két csillag páros fénye

önnön ragyogását szórja

szét a földre meg az égre;

 

vidámság, mely felderíti

minden embertelen rémkép

kegyetlen és zavarodott

bánatát és szörnyűségét;

 

alázat, amely nem ismer

soha nagyravágyást, dölyföt,

bár lelkébe nemességet

az Úristen maga töltött;

 

finom, láthatatlan háló,

mely kemény fogságba ejti

a harcost, kit zord csatában

soha nem győzött le senki;

 

legszebb csillaga az égnek,

a nap is sötétbe omlott,

mikor néha, jaj, csak ritkán!

sugárkévédet kibontod;

 

komoly követ, akit minden

ügyében csak győzni látok,

mert az érveknél is többet

mond meggyőző hallgatásod;

 

a nappali égboltból te

a szépséget örökölted,

s az éjszaka sötétjéből

a hold fényét, semmi többet;

 

ez a csillag vagy, Constanza,

bár a mostoha sors téged

méltatlanul tett oly helyre,

hol nem tündökölhet fényed.

 

Vedd kezedbe hát a sorsod,

erényed jóságra váltva,

szüzességed szerelemre,

szemérmedet nyájasságra.

 

Meglátod majd, drága hölgyem,

hogy irigyelnek majd téged,

kiket a sors csak gazdaggá,

vagy akiket csak széppé tett.

 

Nem kell messze keresgélned,

tiszta lélekkel ajánlom

néked szívem, melynél nincsen

szerelmesebb e világon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap