Champourcín, Ernestina: Kívánság (Ambición Magyar nyelven)

¡Quisiera ser viento!
Ráfaga tendida
que arrastra en su beso
el polvo y la nube,
la rosa, el lucero...
-No brisa apacible
que finge despechos
y siembra caricias-.
Yo quiero ser fuego,
volcán de aire rojo
que incendie el secreto
de todas las ramas
y todos los pechos;
aquilón desnudo,
huracán de acero,
fragua donde forjan
su actitud los cuerpos.
¡Cuando voy a ti,
quisiera ser viento
para arrebatarte
más allá del cielo!

Bárcsak szél lehetnék!
Csattogó vihar, mely
csókjával seper szét
port meg rózsaszirmot,
futó felhőket, fényt.
- Nem békés szellő, mely
csak duzzogást színlel,
s cirógat lebegvést.
Ó, bár tűz lehetnék,
vöröslehű vulkán,
mely lobogva vet fényt
minden ágra s minden
szív titkára! Lennék
csak mezítlen orkán!
Acél-vész szeretnék
lenni, kohó, melyben
a testeket edzzék.
Hozzád indulóban
lenni szél szeretnék:
felkapnálak s véled
egen túl lebegnék!