Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Chocano, José Santos: ¡Quién sabe!

Chocano, José Santos portréja

¡Quién sabe! (Spanyol)

Indio que asomas a la puerta
de esa tu rústica mansión,
¿para mi sed no tienes agua?,
¿para mi frío, cobertor?,
¿parco maíz para mi hambre?,
¿para mi sueño, mal rincón?
¿breve quietud para mi andanza?...
– ¡Quién sabe, señor!

Indio que labras con fatiga
tierras que de otro dueño son:
¿ignoras tú que deben tuyas
ser, por tu sangre y tu sudor?
¿Ignoras tú que audaz codicia,
siglos atrás, te las quitó?
¿Ignoras tú que eres el amo?
– ¡Quién sabe, señor!

Indio de frente taciturna
y de pupilas sin fulgor,
¿qué pensamiento es el que escondes
en tu enigmática expresión?
¿Qué es lo que buscas en tu vida?,
¿qué es lo que imploras a tu Dios?,
¿qué es lo que sueña tu silencio?
– ¡Quién sabe, señor!

¡Oh raza antigua y misteriosa
de impenetrable corazón,
y que sin gozar ves la alegría
y sin sufrir ves el dolor;
eres augusta como el Ande,
el Grande Océano y el Sol!
Ese tu gesto, que parece
como de vil resignación,
es de una sabia indiferencia
y de un orgullo sin rencor...

Corre en mis venas sangre tuya,
y, por tal sangre, si mi Dios
me interrogase qué prefiero,
– cruz o laurel, espina o flor,
beso que apague mis supiros
o hiel que colme mi canción –
responderíale dudando:
– ¡Quién sabe, Señor!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com

Ki tudja azt? (Magyar)

Te indián! Ki ősi házad
előtt merengesz szótalan!
Van-é vized, hogy szomjam oltsam?
Pokróc, hogy burkoljam magam?
Jó tengerid, hogy faljak egyet?
Egy rossz zugod, hogy álmodjam?
Kóbor kedvem pihenne nálad?
– Ki tudja azt, Uram!?

Te indián! Ki roskadásig
itt dolgozol, nyugvástalan
e földön, mely mind téged illet
véred szerint – s más kézbe van!
Hát nem tudod, hogy őseidtől
vették el mindet, jogtalan?
Hát nem tudod: te úr vagy itten?!
– Ki tudja azt, Uram!?

Te indián! Száz homlokráncod,
távolba tört szemsugarad
mögött – merev arcod-takartan –
mit rejt a gondolat-iram?
Mit esdesz este Istenedtől?
Éltednek most mi célja van?
Mit álmodik nagy némaságod?
– Ki tudja azt, Uram!?

Ó, meghódíthatatlan szívű,
titkokkal terhes ősi faj!
Öröm sem ér ... – mégis vidám vagy;
könnyed se hull ... – bár gyászba vagy!
A fenséged ... akár az Andok,
vagy mint az Óceán s a Nap!
A csended – gyáva megnyugvásnak  
is látszana ... — pedig nem az!          
Te csak egykedvű lettél bölcsen        
és gőgösen – haragtalan.        

Énbennem is a véred lüktet    
s e vérrel, hogyha szólana      
hozzám az Úr, megkérdve tőlem,      
mi óhajod: könny vagy kacaj?           
Kereszt, babér? Mámor, vagy álom? 
– Akkor felelni jómagam       
sem tudnék mást, csupán csak ennyit:           
– Ki tudja azt, Uram!?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. S. K.

minimap