Cisneros, Antonio: En el 62 las aves marinas hambrientas llegaron hasta el centro de Lima

Toda la noche han viajado los pájaros desde la costa
    - he aquí la migración de primavera:
las tribus y sus carros de combate sobre el pasto, los templos,
    los techos de los autos.
Nadie los vio llegar a las murallas, nadie a las puertas
- ciudadanos de sueño más pesado que jóvenes esposos -
y ninguno asomó a la ventana, y aquellos que asomaron
sólo vieron un cielo azul-marino sin grieta o hendidura entre su lomo
- antes fue que el lechero o el borracho final - y sin embargo
el aire era una torre de picos y pellejos enredados,
como cuando dormí cerca del mar en la Semana Santa
y el aire entre mi lecho y esas aguas fue un viejo gallinazo de
las rocas holgándose en algún patillo muerto
- y las gaviotas-hembra mordisqueando a las gaviotas-macho y
un cormorán peludo rompiéndose en los muros de la casa.

Toda la noche viajaron desde el Sur.
Puedo ver a mi esposa con el rostro muy limpio y ordenado
   mientras sueña
con manadas de morsas picoteadas y abiertas en sus
  flancos por los pájaros.

Egész éjszaka húztak a madarak a part felől
  - íme, a tavaszi vonulás:
íme, a nemzetségeik, élcsapataik a mezőn,
  a templomok és az autók tetején.
Senki sem látta őket a falakig nyomulni, senki sem látta őket a kapuk előtt
- az ifjú házasokénál súlyosabb álmú polgárok közül -
és senki sem hajolt ki az ablakon, vagy aki mégis,
csak a tengerkék eget látta, mely a hátuk közt repedéstelen volt és hasadéktalan
- korábban jöttek mint a tejes vagy az utolsó takarodó borissza –
s a lég mégis egybegabalyult csőr- és test-toronnyá változott
mint amikor a Nagyhéten a tengerparton háltam
s a levegő az ágyam és a víz között egy döglött
  kacsán lakmározó öreg keselyű képét öltötte fel
- s hím sirályokat csipdeső nőstény sirályokét s egy
  torzonborz kormoránét, amely a háznak ütközött.

Egész éjszaka húztak Dél felől.
Álmában tisztább, nyugodtabb arccal láthatom
  a feleségem
a madárcsőr-csípte, felszaggatott oldalú
  rozmárcsapatok között.