Cisneros, Antonio: Paracas

Desde temprano
crece el agua entre la roja espada
de unas conchas
 
y gaviotas de quebradizos dedos
mastican el muymuy de la marea
 
hasta quedar hinchadas como botes
tendidos junto al sol.
 
Sólo trapos
y cráneos de los muertos, nos anuncian
 
que bajo estas arenas
sembraron en manada a nuestros padres.

Már reggel óta
emelkedik a víz a kagylók
vöröslő héja közt,
 
a vékony ujjú sirályok
a dagály-hordta rovarálcákat csipegetik,
 
s degeszre tömve gunnyasztanak, mint
szétszórt bárkák a napon.
 
Csak a rongy
s a holtak koponyája mutatja,*
 
hogy odalent a homok
alatt apáink feküsznek seregestül.
 
 
*Paracas egy sivatagos félsziget az Ica régióban található Pisco provinciában, Peru nyugati partján. Julio Tello a perui archeológus itt tette világhírű felfedezését 1928-ban, amikor rábukkant egy kriptákkal teli temetőre, melyekben a világ legnagyobb méretű nyújtott koponyái voltak. Ezek a koponyák Paracas-i koponyákként váltak ismertté. Tello összese 300 koponyát talált melyek körülbelül 3000 évesek. A paracasi kultúra közvetlenül a chavíni kultúrából fejlődött ki. A paracasi emberek ügyes aranyművesek voltak, csodálatos színes szőtteseiket az ókori textíliák legkiválóbb darabjainak tartják. A paracasi sírokban talált lékelt koponyák az orvostudomány fejlettségére utalnak. A chavíni stílusból kibontakozott paracasi kultúra később természetes módon alakult át a nazcai stílussá /kb. ie. 370-től ie. szerinti 450-ig/.