Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cruchaga Santa María, Ángel: Puszpángfa ága (Rama de boj Magyar nyelven)

Cruchaga Santa María, Ángel portréja
Hárs Ernő portréja

Vissza a fordító lapjára

Rama de boj (Spanyol)

Rama de boj para que juegue un gnomo
y se corone como un dios las sienes,
rama para que un ángel
detenga entre sus manos a la muerte.
 
Rama de boj, sortija para un niño
-acuario en flor, humedecida llama-
suave como la ojera moribunda
en donde la pupila halló su playa.
 
Rama de boj para sentir el día
que te crece en el cielo de la mano,
amuleto de amor de la doncella
que desolada llora hace mil años.
 
Rama de boj, rincón de la dulzura
para el viajero que rompió su horóscopo
y sabe que la noche se desviste
en un largo latido de heliotropo.
 
Rama de boj para tus brazos lentos,
para tu boca y su doliente signo
en este dia bajo las acacias
que perfuman el canto de los grillos.
 
Rama de boj que miran los enfermos
desde el verde reflejo de su cara
mientras la vida de sus dedos huye
y comienza el camino de las alas.
 
Rama de boj, destello para el pobre,
agua de los humildes, detenida,
el corazón te busca, compañera
del azahar, el pájaro y la hormiga.
 
 
Poema del pueblo de San Bernardo - V



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaKiss Balázs grafikája:

Puszpángfa ága (Magyar)

Puszpángfa ága, hogy egy törpe játsszék,
s halántékát, mint isten koronázza,
sötét ág, hogy egy angyal
vele a halált karjaiba zárja.
 
Puszpángfa ága, gyűrű a fiúnak
- nyíló akvárium, láng, mely vizes lett -
oly szelíd, mint a halni készülő fül,
hol a pupilla kikötőre lelhet.
 
Puszpángfa ága, hogy érezd a nappalt,
mely növekedik a tenyér egében,
szerelmi amulettje a leánynak,
ki ezer éve sír meddő reményben.
 
Puszpángfa ága, lágy zug az utasnak,
ki horoszkópját darabokra zúzta,
s ki tudja, hogy az éj másik ruhát ölt,
heliotrop-szívdobogásba bújva.
 
Puszpángfa ága lassú karjaidnak,
szádnak s fájdalmad bizonyságjelének,
e napon, az akácokkal felettünk,
melyektől illatos a tücsökének.
 
Puszpángfa ága, melyre a beteg néz
a zöld visszfényből, amit vet az arca,
míg ujjaiból kiszalad az élet,
s megkezdődik a szárnyak birodalma.
 
Puszpángfa ága, szikra a szegénynek,
s gyér víz annak, ki megaláztatást lát,
téged keres a szív, a kivirágzott
narancs, a madár és a hangya társát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaKiss Balázs grafikája:

minimap