Díaz Mirón, Salvador: El desertor

Allá junto al viejo muro,
entre la yerba escondida,
el campo alegre y florido,
el cielo apacible y puro

Cuadro que tuve delante
y que hoty como entonces veo:
frente al pelotón, el reo;
en un flanco, el comandante.

- Cesen tus ruegos prolijo
¿Por qué huiste a la montaña?
- Señor porque en mi cabaña
estaban sin pan mis hijos.

- ¿Por qué trocaste el arado
por el fusil? Fue imprudencia...
Señor, ha sido violencia,
la leva me hizo soldado.

- ¡Basta! Arrodíllate luego
La disciplina es un yugo
yo no soy más que el verdugo:
¡Preparen, apunten, fuego!

Allá junto al viejo muro,
entre la yerba escondido,
el campo alegre y florido,
el cielo apacible y puro.

Itt az ódon fal tövében
állok, mit a fű benőtt rég.
Virágos, vidám mezőség!
És részvétlen, tiszta ég fenn!

Amint akkor, egyre látom;
kép, mit soha nem felejtek:
szakasza előtt a tettes,
parancsnoka áll a szárnyon.

- Könnyeid hiába ontod!
Miért szöktél a hegyekbe?
- Uram, éhség fenyegette
otthon a sok kis porontyot!

- Mért cserélted föl ekédet
puskára? Késő a bánat!
- Úgy soroztak katonának,
nem jöttem jó kedvem végett!

- Szót se! Tüstént térdepelni!
A fegyelem kemény járom,
amit rendel, azt csinálom...
Készülj! Célozni! Tüzelni!

Itt az ódon fal tövében
állok, mit a fű benőtt rég.
Virágos, vidám mezőség!
És részvétlen, tiszta ég fenn!