Darió, Rubén: Franciaországhoz (A Francia Magyar nyelven)

¡Los bárbaros, Francia! ¡Los bárbaros, cara Lutecia!
Bajo áurea rotonda reposa tu gran Paladín.
Del cíclope al golpe ¿qué pueden las risas de Grecia?
¿Qué pueden las Gracias, si Herakles agita su crin?

En locas faunalias no sientes el viento que arrecia,
el viento que arrecia del lado del férreo Berlín,
y allí bajo el templo que tu alma pagana desprecia,
tu vate hecho polvo no puede sonar su clarín.

Suspende, Bizancio, tu fiesta mortal y divina,
¡oh, Roma, suspende la fiesta divina y mortal!
Hay algo que viene como una invasión aquilina

que aguarda temblando la curva del Arco Triunfal.
¡Tannhäuser! Resuena la marcha marcial y argentina,
y vese a lo lejos la gloria de un casco imperial.

A barbárok, Frankhon! Ó, Párizsom, itt van a barbár!
És aranyszín sírboltban alszik a régi Vezér.
Ha kiklopszok dörögnek, mit ér a hellaszi dal már?
Ha Herkules rázza sörényét, a Múzsa mit ér?

Nem hallik a fauni berekbe, hogy itt van az orkán
s a páncélos berlini had felől mint fúj a szél...
Ím, pogánymód megvetett, leköpött templomod alján
már néma a vén csatakürt – ma a jós se beszél.

Ó, Bizáncom, hagyd el a senyvesztő vaddáridókat!
Hagyd, Róma, már végzetes múlatozásaidat!
Mint keselyű, vijjog a mindened elpusztító had,

s mohó röpüléssel a Diadalívre lecsap.
Tannhäuser! Im ércszava harsan a bősz riadónak,
s már ködlik egy dicsbe vont császári hetyke sisak.