Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Darió, Rubén: Goyához (A Goya Magyar nyelven)

Darió, Rubén portréja

A Goya (Spanyol)

Poderoso visionario,
raro ingenio temerario,
por ti enciendo mi incensario.
 
Por ti, cuya gran paleta,
caprichosa, brusca, inquieta,
debe amar todo poeta;
 
por tus lóbregas visiones,
tus blancas irradiaciones,
tus negros y bermellones;
 
por tus colores dantescos,
por tus majos pintorescos
y las glorias de tus frescos.
 
Porque entra en tu gran tesoro
el diestro que mata al toro,
la niña de rizos de oro,
 
y con el bravo torero,
el infante, el caballero,
la mantilla y el pandero.
 
Tu loca mano dibuja
la silueta de la bruja
que en la sombra se arrebuja,
 
y aprende una abracadabra
del diablo patas de cabra
que hace una mueca macabra.
 
Musa soberbia y confusa,
ángel, espectro, medusa:
tal aparece tu musa.
 
Tu pincel asombra, hechiza:
ya en sus claros electriza,
ya en sus sombras sinfoniza;
 
con las manolas amables,
los reyes, los miserables,
o los cristos lamentables.
 
En tu claroscuro brilla
la luz muerta y amarilla
de la horrenda pesadilla,
 
o hace encender tu pincel
los rojos labios de miel
o la sangre del clavel.
 
Tienen ojos asesinos
en sus semblantes divinos
tus ángeles femeninos.
 
Tu caprichosa alegría
mezclaba la luz del día
con la noche obscura y fría.
 
Así es de ver y admirar
tu misteriosa y sin par
pintura crepuscular.
 
De lo que da testimonio:
por tus frescos, San Antonio;
por tus brujas, el demonio.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.los-poetas.com

Goyához (Magyar)

Különös, hatalmas látnok,
Merész tehetséggel áldott,
Ma neked gyújtok világot.
 
Neked, kinek palettáját,
Tüzét, szeszélyét, varázsát
A poéták mind csodálják.
 
Sötét viziód lobogva
Fehér sugarait dobja
Feketédre, pirosodra.
 
Danteszerű színeidre,
Nyalka szép legényeidre,
Glóriás szentképeidre.
 
Egyformán hull fényed áldva
Bikaölő kardvasára
És kislány aranyhajára.
 
Merész torreádorokra,
Hercegekre, lovagokra,
Mantillákra, pergő dobra.
 
Bolond kezed felvázolja,
Hogy a sötétben guggolva
Hogy kuporog a boszorka.
 
És ott áll kecskepatáján
És jeleket ró a sátán.
Arcán fintorog az ármány.
 
Szépek szépe, búsak búsa,
Angyal, kísértet, medúza:
Számodra ez volt a múzsa.
 
Ecseted csodás varázslat
Fényeidből szikrák szállnak
És az árnyak muzsikálnák.
 
Madridi lány, merő szépség,
Királyúr, meg koldusnépség,
Krisztusarcon szörnyű kétség.
 
És ragyog a félhomályba
Halott fénysugarak sárga
És lidércnyomásos álma.
 
Mintha ecseted szeszélye
Piros mézajkakhoz érne,
Kicsordul a szekfük vére.
 
Földöntúli női képmás,
Tiszta rajza angyalt példáz,
És szemében gyilkos kéjt látsz.
 
Bolondos, szeszélyes kedved
Napsugárfénnyel kevert meg
Éjt, mely sötétségbe dermedt.
 
Így tekintlek, így csodállak:
Képeidből a homálynak
Páratlan varázsa árad.
 
A mennyet, pokolt betöltöd.
Művedben mind testet öltött.
Tanúk szent Antal s az ördög.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. E.

minimap