Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Darió, Rubén: Roosevelthez (A Roosevelt Magyar nyelven)

Darió, Rubén portréja

A Roosevelt (Spanyol)

Es con voz de la Biblia, o verso de Walt Whitman,

que habría que llegar hasta ti, Cazador!

Primitivo y moderno, sencillo y complicado,

con un algo de Washington y cuatro de Nemrod.

 

Eres los Estados Unidos,

eres el futuro invasor

de la América ingenua que tiene sangre indígena,

que aún reza a Jesucristo y aún habla en español.

 

Eres soberbio y fuerte ejemplar de tu raza;

eres culto, eres hábil; te opones a Tolstoy.

Y domando caballos, o asesinando tigres,

eres un Alejandro-Nabucodonosor.

(Eres un profesor de energía,

como dicen los locos de hoy.)

 

Crees que la vida es incendio,

que el progreso es erupción;

en donde pones la bala

el porvenir pones.

No.

 

Los Estados Unidos son potentes y grandes.

Cuando ellos se estremecen hay un hondo temblor

que pasa por las vértebras enormes de los Andes.

Si clamáis, se oye como el rugir del león.

Ya Hugo a Grant le dijo: «Las estrellas son vuestras».

(Apenas brilla, alzándose, el argentino sol

y la estrella chilena se levanta...) Sois ricos.

Juntáis al culto de Hércules el culto de Mammón;

y alumbrando el camino de la fácil conquista,

la Libertad levanta su antorcha en Nueva York.

 

Mas la América nuestra, que tenía poetas

desde los viejos tiempos de Netzahualcoyotl,

que ha guardado las huellas de los pies del gran Baco,

que el alfabeto pánico en un tiempo aprendió;

que consultó los astros, que conoció la Atlántida,

cuyo nombre nos llega resonando en Platón,

que desde los remotos momentos de su vida

vive de luz, de fuego, de perfume, de amor,

la América del gran Moctezuma, del Inca,

la América fragante de Cristóbal Colón,

la América católica, la América española,

la América en que dijo el noble Guatemoc:

«Yo no estoy en un lecho de rosas»; esa América

que tiembla de huracanes y que vive de Amor,

hombres de ojos sajones y alma bárbara, vive.

Y sueña. Y ama, y vibra; y es la hija del Sol.

Tened cuidado. ¡Vive la América española!

Hay mil cachorros sueltos del León Español.

Se necesitaría, Roosevelt, ser Dios mismo,

el Riflero terrible y el fuerte Cazador,

para poder tenernos en vuestras férreas garras.

 

Y, pues contáis con todo, falta una cosa: ¡Dios!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://judithpordon.tripod.com/poetry

Roosevelthez (Magyar)

A Biblia hangjával, vagy Walt Whitman versével,

Vadász, kell hozzád érnem, mérve néked a szót!

Te modern primitívség, egyszerű bonyolultság,

ki erődet Nimródtól, Washingtontól kapod!

 

A nagy Egyesült Államok vagy,

maholnap rátörsz álnokul

szűzi Amerikánkra, kiben indián vér ver,

imát Jézusához mond, s beszédje még spanyol.

 

Fajtádnak erős, gőgös példánya, az egyetlen;

művelt és ügyes; hozzád Tolsztoj hiába szól.

És lovakat betörve, vagy tigrisre vadászva

te vagy kegyetlen Sándor-Nabukodonozor.

(Te vagy az energiának tanára,

sok bolond ma így szónokol.)

 

Hiszed, hogy az élet tűzvész,

a fejlődés vulkántorok,

és hogy a jövendőt lövöd ki,

ahová golyót lősz.

Dehogy.

 

Egyesült Államok, ti nagyok vagytok, erősek.

Amikor megmozdultok, félelem imbolyog

az Andok égbe nyúló, óriási gerincén.

Oroszlán bődülését idézi hangotok.

Már Hugo mondta Grantnek: "Csillagotok vezérel."

(Az argentin nap épp csak a földre ráragyog,

s Chile csillaga ébred…) Nincs kincseteknek párja,

Herkulesnek, Mammonnak hódol oltárotok;

és könnyű hódításnak útjára tűzfényt hintve

New Yorkban a Szabadság fáklyája fellobog.

 

A mi Amerikánk más, hol költők énekeltek,

mint hajdanvolt időkben Neszavalkojotl,

hol nagy Bakkhosznak lába nyomát őrzi egy földrész,

ki betűvetést Pántól tanult el egykor ott,

mestere volt az égbolt, és Atlantiszt ismerte,

kinek nevét csodálva visszazengi Platón,

föld, ahol életének első percétől fogva

fény, tűz, szerelem, illat lengedez áradón,

Moktezuma, az Inka dicső Amerikája,

egykor Kolumbusz Kristóf állott tűz partodon,

katolikusok földje, spanyolok Indiája,

Amerika, hol így szólt a nemes Guatemok:

"Én sem rózsákon fekszem"; Amerikánk, ki Ámor

nyilától életet nyer, zengetik viharok,

szász szemű, barbár lelkű népek, lássátok, él még.

Álmodik. Szeret, izzik. A Nap leánya most.

Vigyázzatok. Nincs élőbb Spanyol-Amerikánál,

hol a Spanyol Oroszlán ezer kölyke morog.

Roosevelt, Ég Urává kéne magadat tenned,

a rettentő Vadásszá, ki késével leszúr,

hogy vaskarmodba kaphass minket, mint könnyű prédát.

 

És ha tiéd is minden, egy hiányzik: az Úr!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irodalom.elte.hu/ezredveg/0310/03102.html

minimap