Diego, Gerardo: Álmatlanul (Insomnio Magyar nyelven)

Tú y tu desnudo sueño. No lo sabes.
Duermes. No. No lo sabes. Yo en desvelo,
y tú, inocente, duermes bajo el cielo.
Tú por tu sueño, y por el mar las naves.
 
En cárceles de espacio, aéreas llaves
te me encierran, recluyen, roban. Hielo,
cristal de aire en mil hojas. No. No hay vuelo
que alce hasta ti las alas de mis aves.
 
Saber que duermes tú, cierta, segura
cauce fiel de abandono, línea pura,
tan cerca de mis brazos maniatados.
 
Qué pavorosa esclavitud de isleño,
yo, insomne, loco, en los acantilados,
las naves por el mar, tú por tu sueño.

Te vagy, s mezítlen álmod. Alszol. És nem
tudod. Nem is tudod. S ameddig éber
magam, virrasztok - álmaid legében
lebegsz: nyugodt hajó a habverésben.
 
A tér becsukta börtönét. Lekéstem.
A tűhegyű fagy úgy meredt elébem,
hogy érted, elrabolt rab, át e jégen,
kevés akármi szárny, amely repítsen.
 
Ez egy-tudat, mi biztos és kegyetlen,
hogy itt vagy, alszol, így, elengedetten,
bilincsbe-vert karomhoz ily közel, lám.
 
A sorsa mily sivár a rab szigetnek!
Virrasztok én, amíg - hajót a hullám -
az álmok árja téged ellebegtet.