Eielson, Jorge Eduardo: He aquí el amor

He aquí el amor.        
Repito:           
He aquí el amor.
 
Pero mejor hablaremos de esta puerta.
Una puerta es una puerta      
a la que yo golpeo día y noche,
a la que yo golpeo día y noche,
a la que yo golpeo día y noche.
Y aunque nadie responda,
y aunque nadie responda,
y aunque nadie responda,
el aire es el aire de todos los dias,
las plantas son verdes como siempre,
y el mismo cielo esférico me envuelve
lunes, martes, miércoles,jueves, viernes, sábado y domingo.
 
¿Pero, qué puedo yo decir del amor?
¿Qué puedo yo decir del amor?
¿Qué puedo yo decir del amor?
En cambio, esta puerta es indudable;
por ella entro y salgo día y noche
hacia los verdes campos que me esperan,
hacia el mismo cielo esférico y perenne.
 
¿Pero qué puedo yo decir del amor?
¿Qué puedo yo decir del amor?
¿qué puedo yo decir del amor?
Mejor sigo hablando de esta puerta.

Ez itt a szerelem.
Ismétlem:
ez itt a szerelem.
 
Mégis inkább erről az ajtóról beszéljünk.
Egy ajtó az egy ajtó,
rajta kopogtatok nappal meg éjjel,
rajta kopogtatok nappal meg éjjel,
rajta kopogtatok nappal meg éjjel.
És habár senki sem felel,
és habár senki sem felel,
és habár senki sem felel,
a levegő hétköznapi levegő,
a növények zöldek, mint általában,
és ugyanúgy gömb alakú ég borul fölém
hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton s vasárnap.
 
Mégis mit mondhatok a szerelemről?
Mit mondhatok a szerelemről?
Mit mondhatok a szerelemről?
Viszont helyette ez az ajtó kétségtelen;
rajta megyek be és megyek ki nappal meg éjjel
a zöld mezők felé, amelyek énrám várakoznak,
ugyanúgy a gömb alakú és örök ég felé.
 
Mégis mit mondhatok a szerelemről?
Mit mondhatok a szerelemről?
Mit mondhatok a szerelemről?
Inkább erről az ajtóról beszélek.
Inkább erről az ajtóról beszélek.