Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Espronceda, José de: El mendigo

Espronceda, José de portréja

El mendigo (Spanyol)

Mío es el mundo: como el aire libre,

otros trabajan porque coma yo;

todos se ablandan si doliente pido

una limosna por amor de Dios.

 

El palacio, la cabaña

son mi asilo,

si del ábrego el furor

troncha el roble en la montaña,

o que inunda la campaña

El torrente asolador.

Y a la hoguera

me hacen lado

los pastores

con amor.

Y sin pena

y descuidado

de su cena

ceno yo,

o en la rica

chimenea,

que recrea

con su olor,

me regalo

codicioso

del banquete

suntüoso

con las sobras

de un señor.

Y me digo: el viento brama,

caiga furioso turbión;

que al son que cruje de la seca leña,

libre me duermo sin rencor ni amor.

 

Mío es el mundo: como el aire libre,

otros trabajan porque coma yo;

todos se ablandan si doliente pido

una limosna por amor de Dios.

 

Mío es el mundo como el aire libre...

Todos son mis bienhechores, y por todos

a Dios ruego con fervor; de villanos y señores

yo recibo los favores sin estima y sin amor.

Ni pregunto

quiénes sean,

ni me obligo

a agradecer;

que mis rezos

si desean,

dar limosna

es un deber.

Y es pecado

la riqueza:

la pobreza

santidad:

Dios a veces

es mendigo,

y al avaro

da castigo,

que le niegue

caridad.

Yo soy pobre y se lastiman

todos al verme plañir,

sin ver son mías sus riquezas todas,

qué mina inagotable es el pedir.

Mío es el mundo: como el aire libre...

 

Mío es el mundo: como el aire libre,

otros trabajan porque coma yo;

todos se ablandan si doliente pido

una limosna por amor de Dios.

 

Mal revuelto y andrajoso,

entre harapos

del lujo sátira soy,

y con mi aspecto asqueroso

me vengo del poderoso,

y a donde va, tras él voy.

Y a la hermosa

que respira

cien perfumes,

gala, amor,

la persigo

hasta que mira,

y me gozo

cuando aspira

mi punzante

mal olor.

Y las fiestas

y el contento

con mi acento

turbo yo,

y en la bulla

y la alegría

interrumpen

la armonía

mis harapos

y mi voz:

Mostrando cuán cerca habitan el gozo y el padecer,

que no hay placer sin lágrimas, ni pena

que no traspire en medio del placer.

Mío es el mundo; como el aire libre...

 

Mío es el mundo: como el aire libre,

otros trabajan porque coma yo;

todos se ablandan si doliente pido

una limosna por amor de Dios.

 

Y para mí no hay mañana,

ni hay ayer;

olvido el bien como el mal,

nada me aflige ni afana;

me es igual para mañana

un palacio, un hospital.

Vivo ajeno

de memorias,

de cuidados

libre estoy;

busquen otros

oro y glorias,

yo no pienso

sino en hoy.

Y do quiera

vayan leyes,

quiten reyes,

reyes den;

yo soy pobre,

y al mendigo,

por el miedo

del castigo,

todos hacen

siempre bien.

Y un asilo donde quiera

y un lecho en el hospital

siempre hallaré, y un hoyo donde caiga

mi cuerpo miserable al espirar.

 

Mío es el mundo: como el aire libre,

otros trabajan porque coma yo;

todos se ablandan, si doliente pido

una limosna por amor de Dios.

 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com

A koldus (részlet) (Magyar)

Minden enyém: a levegő köröttem -

Hogy én ehessem, fárad úr s paraszt.

Minden szívet meglágyítok, ha Isten

nevében esdve kérek egy garast.

 

Ha ma kunyhó, mi tanyát ad,

holnap kastély,

míg a bércen tomboló

szél tövestül tép ki fákat,

vagy mezőkön bőgve vágtat

át az úrrá lett folyó.

Tűzhelyüknél

helyet adnak

a juhászok

szívesen.

S fittyet hányva

gondnak, bajnak,

amit adnak,

azt eszem.

Vagy hol ékes

kályha lángja

terjeszt drága

illatot,

dúskálok, ha

kedvem szottyan,

a nagyúri

falatokban,

miket egy gróf

otthagyott.

S szólok: Ott künn vad vihar dúl,

zivatar is elered,

itt duruzsol a tűz s én nyugton alszom,

mint ki nem gyűlöl senkit s nem szeret.

 

Minden enyém: a levegő köröttem -

hogy én ehessem, fárad úr s paraszt,

minden szívet meglágyítok, ha Isten

nevében esdve kérek egy garast.

 

Rajtam folt és rongya gúnya,

s úgy veszem fel,

mint ki a jót megveti.

Torzkép, melynek sanda gúnyja

a hatalmast lénye csúnya

árnyékaként követi.

Hol a kényes

úri szűzön

ékszer vakít

s pipere,

míg reám néz,

addig űzöm

s öröm nekem,

hogyha bűzöm

undorodva

szívja be.

A vidámak

szép farsangja

egy szavamra

oda van.

Dáridóba

s nászi körbe

mulatságot

rontva tör be

szörnyű képem

és szavam;

megmutatva, hogy a jókedv

rokona a gyötrelem,

hogy nincs öröm könny nélkül és az élet

legszebb torán a bú is ott terem.

 

Minden enyém: a levegő köröttem -

hogy én ehessem, fárad úr s paraszt,

minden szívet meglágyítok, ha Isten

nevében esdve kérek egy garast.

 

A jövővel nem törődöm,

sem a multtal;

jó avagy rossz: nékem egy.

Búval, bajjal nem vesződöm,

s hová holnap elvetődöm,

kastély, kórház - egyre megy.

Bennem emlék

semmi sincsen,

s ha javam nincs,

gond se kell,

ki-ki csüggjön

rangon, kincsen,

engem a ma

érdekel.

Földi törvény

lánca bomlik,

trónus omlik

ott meg itt;

én koldulok,

s a szegénynek,

akik Istent

hisznek s félnek,

mindig adnak

valamit.

Egy szegényes menedékhely

s egy rozzant kórházi ágy

lesz valahol még s egy gödörnyi sírhely

ez árva testnek, ha pihenni vágy.

 

Minden enyém: a levegő köröttem,

hogy én ehessem, fárad úr s paraszt,

minden szívet meglágyítok, ha Isten

nevében esdve kérek egy garast.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap