Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gómez de Avellaneda, Gertrudis: Száll a könnyűröptű lepke (Asi vi á la mariposa Magyar nyelven)

Gómez de Avellaneda, Gertrudis portréja
Orbán Ottó portréja

Vissza a fordító lapjára

Asi vi á la mariposa (Spanyol)

Así vi a la mariposa

inocente, fascinada,

en torno a la luz amada

revolotear con placer;

insensata se aproxima

y la acaricia insensata,

hasta que la luz ingrata

devora su frágil ser.

 

Y es fama que allá en los bosques

que habita el indio indolente

nace y crece una serpiente

de prodigioso poder.

Si sus hálitos exhala,

en apariencia súaves,

volando bajan las aves

en su garganta a caer.

 

¿Y dónde van esas nubes

por el viento compelidas;

dónde esas hojas perdidas

que del árbol arrancó?...

Ay!, lo ignoran: las arrastra

el poder de su destino,

y ceden al torbellino

como al amor cedí yo.

 

Así vuelan resignadas

y no saben dónde van...,

pero siguen el sendero

que les traza el huracán.

Vuelan, vuelan en sus alas

nubes y hojas a la par,

ora al cielo las levante,

ora las hunda en el mar.

 

¿Y a qué pararse sirviera?

¿A qué el término inquirir?

¡Ya a la altura, ya al abismo,

su curso habrán de seguir!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jpquin.chez.com/bpc-05c.html

Száll a könnyűröptű lepke (Magyar)

Száll a könnyűröptű lepke,

bűvöli a fény varázsa,

részegülve körbeszállja,

boldog örömbe merül,

vágyva közelszáll a lánghoz,

fényét simogatja szárnya,

s a hálátlan láng halálra-

égeti kegyetlenül:

 

fenn a sűrűlombu erdőn,

hol az indiánok élnek,

egy csodás hatalmu féreg

növekszik szüntelenül.

Csalóka lehelletével

a levegőt babonázza,

alázuhan a madár, s a

kígyó torkába repül.

 

Hová zúdul fenn a felhő?

Szél sodorja törve, tépve.

Levél zuhan a levélre,

törten hullatja az ág.

Nem tudja, holtig sodorja

balsorsa konok hatalma,

s megőrli a vihar malma,

mint engem őrölt a vágy.

 

Lázzal, kínnal verve, árván

száll, száll, nem tudja hova,

de csak a fekete szélvész

szárnyán repülhet tova.

Száll a vihartól gyötörve

felhő, fák tört levele,

zúdul fel a magas égbe,

hull a tengervízbe le.

 

Mit érne ellenszegülni,

tudni, útja merre tart?

Mélyben, magasban forogva

követi a vak vihart.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jazsoli5.blogspot.hu

minimap