Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Góngora, Luis de: ¡Que se nos va la Pascua, mozas!

Góngora, Luis de portréja

¡Que se nos va la Pascua, mozas! (Spanyol)

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!

 

Mozuelas las de mi barrio,

Loquillas y confiadas,

Mirad no os engañe el tiempo,

La edad y la confianza.

No os dejéis lisonjear

De la juventud lozana,

Porque de caducas flores

Teje el tiempo sus guirnaldas.

 

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!

 

Vuelan los ligeros años,

Y con presurosas alas

Nos roban, como harpías,

Nuestras sabrosas viandas.

La flor de la maravilla

Esta verdad nos declara,

Porque le hurta la tarde

Lo que le dio la mañana.

 

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!

 

Mirad que cuando pensáis

Que hacen la señal del alba

Las campanas de la vida,

Es la queda, y os desarman

De vuestro color y lustre,

De vuestro donaire y gracia,

Y quedáis todas perdidas

Por mayores de la marca.

 

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!

 

Yo sé de una buena vieja

Que fue un tiempo rubia y zarca,

Y que al presente le cuesta

Harto caro el ver su cara,

Porque su bruñida frente

Y sus mejillas se hallan

Más que roquete de obispo

Encogidas y arrugadas.

 

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!

 

Y sé de otra buena vieja,

Que un diente que le quedaba

Se lo dejó este otro día

Sepultado en unas natas,

Y con lágrimas le dice:

«Diente mío de mi alma,

Yo sé cuándo fuistes perla,

Aunque ahora no sois caña.»

 

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!

 

Por eso, mozuelas locas,

Antes que la edad avara

El rubio cabello de oro

Convierta en luciente plata,

Quered cuando sois queridas,

Amad cuando sois amadas,

Mirad, bobas, que detrás

Se pinta la ocasión calva.

 

¡Que se nos va la Pascua, mozas,

Que se nos va la Pascua!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poesi.as/index27.htm

Lányok, a Husvét múlik! (Magyar)

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!

 

Vigyázzatok, bohó lányok,

bizakodók, gyönyörűek,

mert a szép kor és reménység

nem maradnak mindig hűek,

mert az ifjuság hízelgő

szép napjai tovatűnnek,

kötik mulandó virágból

koszorúit az időnek.

 

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!

 

Mert az évek irgalmatlan

gyors szárnyakon elrepülnek,

s mint hárpiák elrabolják

húsunkat, arany derűnket.

Hirdeti a kis hajnalka,

mikor kinyílt, mikor csüggedt,

mert estére elveszíti,

amivel még reggel tüntet.

 

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!

 

Vigyázzatok, mert az élet

harangja ha hajnalt sürget,

mára takarodó kondul,

színek, fények elmerülnek,

csíntól, bájtól megfosztottan

álltok, szívek, hevek hűlnek,

mindannyian rútak lesztek

voltatok bár gyönyörűek.

 

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!

 

Tudok egy kis banyát, nála

nem volt hamvasabb, hevültebb,

arcától most fél, s kibékül

hogyha tükröt elkerülhet.

Odalett a márvány homlok,

arca horpadt, egyre gyűrtebb,

töpörödött, nincs oly ráncos

talárja a püspökünknek.

 

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!

 

Tudok másik vénségről is,

fogai már mind kidűltek,

ami maradt volna magnak,

tejfölbe a minap süppedt.

Volt ám sóhaj, hulltak búsan

szavak s könnyek, keserűek:

„Fogacskám, te voltál gyöngy is,

most vak babra sem becsüllek."

 

Ejhaj, lányok, a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!

 

Kis bolondok, ezért mondom:

míg az évek szépnek tűnnek,

s aranyszőke hajat dérrel

színezüstté nem csepülnek:

aki szeret, szeressétek,

úgy legyetek üdvözültek,

mert végül az alkalmak is

kopár gyászba feketülnek.

 

Ejhaj, lányok a Husvét múlik,

ejhaj, múlik az ünnep!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap