Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gaos, Vicente: Olvidaos

Gaos, Vicente portréja

Olvidaos (Spanyol)

Quia pulvis es et in pulverem reverteris

 

Olvida, hombre…

 

Olvida que eres ceniza

y has de convertirte en ceniza.

 

Olvídate de ese miércoles

y del in pulverem reverteris.

 

Pues aunque seas ceniza y polvo,

hay vida, amor, belleza en torno.

 

Es verdad: belleza, amor, vida,

fugitivas flores de un día.

 

Pero flores, sí. Mientras dure

la magia cierta de su perfume,

 

olvídate del polvo y la muerte.

Más vale que no recuerdes

 

lo que con memoria o sin ella

llamará algún día a tu puerta.

 

Ahora ciérrala. Abre el balcón,

que te penetre y embriague el sol.

 

Míralo bien: cierra los párpados,

y que el sol te salve del caos.

 

Al final verás que es lo mismo

vivir y morir, el domingo

 

que el miércoles. Cuando llegue

cenicienta y fría la muerte,

 

acógela conforme, tranquilo,

seguro de haber vivido.

 

Con la memoria de una vida

que desoyó la profecía

 

funeral, que no se perdió

en el miedo y duda de Dios.

 

Cuando sientas el gusto amargo

de la ceniza en la boca, trágalo,

 

apúralo. Al llegar la muerte,

abre la puerta y tiéndete, duérmete.

 

…No recuerdes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blogs.periodistadigital.com

Felejtsétek el (Magyar)

Quia pulvis es et in pulvis reverteris

 

Felejtsd el, ember…

 

Felejtsd el, hogy hamuból lettél,

és ismét hamuvá leszel még.

 

Ezt a szerdát felejtsd el itt,

s az in pulvis reverterist.

 

Bár hamunak s pornak vagy teremtménye,

élet, szerelem, szépség vár cserébe.

 

Igaz: szépség, szerelem, élet:

egynapi virágos növények.

 

De virágzanak. Amíg árad

illatuk mágiája, s rád hat,

 

feledkezz el a porról, halálról.

Ha nem jár eszedben, úgy jársz jól,

 

akár várod, akár nem várod,

előbb-utóbb kopog portádon.

 

Hát csukd az ajtót. Nyisd a balkont,

hagyd, hogy a napfény átitasson.

 

Jegyezd meg: szemedet lehunyva,

a napfény a menekvés útja.

 

Mindegy, melyik a halálnap

s életnap, szerda vagy vasárnap.

 

Ha jön a halál hamuszürkén,

küszöbön belülre kerülvén,

 

fogadd illendő nyugalommal,

tudván, hogy éltél te valóban.

 

Egy olyan élet emlékével,

amely nem temetésre kémlelt

 

félszemmel mindig, és a félsz sem

kételkedtette Istenében.

 

Hamu íze ha ül nyelvedre,

keserű bár, de te csak nyeld le,

 

bizton. Ha itt a halál, úgy sem

tehetsz mást: nyiss ajtót, s aludj el.

 

…Ne emlékezz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap