Gaos, Vicente: Felejtsétek el (Olvidaos Magyar nyelven)
Olvidaos (Spanyol)Quia pulvis es et in pulverem reverteris
Olvida, hombre…
Olvida que eres ceniza y has de convertirte en ceniza.
Olvídate de ese miércoles y del in pulverem reverteris.
Pues aunque seas ceniza y polvo, hay vida, amor, belleza en torno.
Es verdad: belleza, amor, vida, fugitivas flores de un día.
Pero flores, sí. Mientras dure la magia cierta de su perfume,
olvídate del polvo y la muerte. Más vale que no recuerdes
lo que con memoria o sin ella llamará algún día a tu puerta.
Ahora ciérrala. Abre el balcón, que te penetre y embriague el sol.
Míralo bien: cierra los párpados, y que el sol te salve del caos.
Al final verás que es lo mismo vivir y morir, el domingo
que el miércoles. Cuando llegue cenicienta y fría la muerte,
acógela conforme, tranquilo, seguro de haber vivido.
Con la memoria de una vida que desoyó la profecía
funeral, que no se perdió en el miedo y duda de Dios.
Cuando sientas el gusto amargo de la ceniza en la boca, trágalo,
apúralo. Al llegar la muerte, abre la puerta y tiéndete, duérmete.
…No recuerdes.
|
Felejtsétek el (Magyar)Quia pulvis es et in pulvis reverteris
Felejtsd el, ember…
Felejtsd el, hogy hamuból lettél, és ismét hamuvá leszel még.
Ezt a szerdát felejtsd el itt, s az in pulvis reverterist.
Bár hamunak s pornak vagy teremtménye, élet, szerelem, szépség vár cserébe.
Igaz: szépség, szerelem, élet: egynapi virágos növények.
De virágzanak. Amíg árad illatuk mágiája, s rád hat,
feledkezz el a porról, halálról. Ha nem jár eszedben, úgy jársz jól,
akár várod, akár nem várod, előbb-utóbb kopog portádon.
Hát csukd az ajtót. Nyisd a balkont, hagyd, hogy a napfény átitasson.
Jegyezd meg: szemedet lehunyva, a napfény a menekvés útja.
Mindegy, melyik a halálnap s életnap, szerda vagy vasárnap.
Ha jön a halál hamuszürkén, küszöbön belülre kerülvén,
fogadd illendő nyugalommal, tudván, hogy éltél te valóban.
Egy olyan élet emlékével, amely nem temetésre kémlelt
félszemmel mindig, és a félsz sem kételkedtette Istenében.
Hamu íze ha ül nyelvedre, keserű bár, de te csak nyeld le,
bizton. Ha itt a halál, úgy sem tehetsz mást: nyiss ajtót, s aludj el.
…Ne emlékezz.
|