Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

García Lorca, Federico: Gacela de la muerte oscura

García Lorca, Federico portréja

Gacela de la muerte oscura (Spanyol)

Quiero dormir el sueńo de las manzanas

alejarme del tumulto de los cementerios.

Quiero dormir el sueńo de aquel nińo

que quería cortarse el corazón en alta mar.

 

No quiero que me repitan que los muertos no pierden la sangre;

que la boca podrida sigue pidiendo agua.

No quiero enterarme de los martirios que da la hierba,

ni de la luna con boca de serpiente

que trabaja antes del amanecer.

 

Quiero dormir un rato,

un rato, un minuto, un siglo;

pero que todos sepan que no he muerto;

que haya un establo de oro en mis labios;

que soy un pequeńo amigo del viento Oeste;

que soy la sombra inmensa de mis lágrimas.

 

Cúbreme por la aurora con un velo,

porque me arrojará puńados de hormigas,

y moja con agua dura mis zapatos

para que resbale la pinza de su alacrán.

 

Porque quiero dormir el sueńo de las manzanas

para aprender un llanto que me limpie de tierra;

porque quiero vivir con aquel nińo oscuro

que quería cortarse el corazón en alta mar.



Az idézet forrásahttp://www.tinet.cat

Gázel a sötét halálról (Magyar)

Szeretném aludni az almák álmát,

eltávolodni a nyüzsgő temetőktől.

A kisfiú álmát szeretném aludni,

ki szivét készült kivágni a nyílt tengeren.

 

Ne gajdoljátok nekem, hogy a holtak nem veszítenek vért,

mert az elrohadt száj tovább kér vizet.

Nem akarom tudni, hogy vértanúvá tesz a fű,

s hallani sem akarom a pirkadat előtt erőlködő

kígyószájú hold sziszegését.

 

Csak egy keveset aludni szeretnék,

gy keveset, egy percet, századévet,

hadd tudja mindenki, hogy nem haltam meg,

hogy arany istálló nyílik ajkaim közt,

hogy a nyugati szél kis barátja voltam,

hogy saját könnyeimnek roppant árnyéka vagyok.

 

Teríts rám könnyű fátyolt, mire megvirrad,

mert hangyáit majd szórja rám marokszám,

és áztasd kemény vízben a cipőmet,

hogy skorpiójának ollója lecsússzon rólam.

 

Mert az almák álmát szeretném aludni,

hogy megtanuljam a földtől megtisztító zokogást,

mert azzal a sötét kisfiúval szeretnék élni,

ki szivét készült kivágni a nyílt tengeren.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://tlickey.freeblog.hu/archives/2007/10/25

minimap