Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

García Lorca, Federico: Viadal (Reyerta Magyar nyelven)

García Lorca, Federico portréja

Reyerta (Spanyol)

En la mitad del barranco

las navajas de Albacete,

bellas de sangre contraria,

relucen como los peces.

 

Una dura luz de naipe

recorta en el agrio verde

caballos enfurecidos

y perfiles de jinetes.

 

En la copa de un olivo

lloran dos viejas mujeres.

El toro de la reyerta

su sube por la paredes.

Angeles negros traían

pañuelos y agua de nieve.

Angeles con grandes alas

de navajas de Albacete.

 

Juan Antonio el de Montilla

rueda muerto la pendiente

su cuerpo lleno de lirios

y una granada en las sienes.

Ahora monta cruz de fuego,

carretera de la muerte.

 

*

 

El juez con guardia civil,

por los olivares viene.

Sangre resbalada gime

muda canción de serpiente.

Señores guardias civiles:

aquí pasó lo de siempre.

Han muerto cuatro romanos

y cinco cartagineses

 

*

 

La tarde loca de higueras

y de rumores calientes

cae desmayada en los muslos

heridos de los jinetes.

Y ángeles negros volaban

por el aire del poniente.

Angeles de largas trenzas

y corazones de aceite.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.fulladsl.be/spb1667/cultural/lorca

Viadal (Magyar)

Hegyoldalban vért villognak

albaceti éles kések,

vérben halként lubickolnak,

ellenséges vértől szépek.

 

Sütnek a keserves zöldbe

széles, merev kártyafények,

bennük lovak ágaskodnak,

lovas-arcok összenéznek.

 

Két vénasszony ríva kuksol

egy olajfa serlegében.

Dobog a dühök bikája

fölfelé a meredélyen.

Száll fekete angyalsereg

fehér gyolccsal, hó levével,

szárnyuk tolla sorra nyíló

albaceti kések éle.

 

Montillai Antonio

hengerül a hegy tövébe.

Teste tele liliommal,

gránátalma nőtt fejére.

Tűzkeresztként megy már, hogy a

halál utját végigmérje.

 

*

 

Jön a bíró csendőrökkel

olajliget éjjelébe.

Minden vércsík síkos kígyó,

árulkodik szisszenése.

Csendőrurak, semmi, semmi,

mindennap is megtörténhet.

Vége lett ma négy romának,

s karthágói öt vitéznek.

 

*

 

Fügefalomb, forró morgás,

tébolyodott esti fények

elalélnak, ha a combon

fölviruló sebhez érnek.

Jön fekete angyalsereg

nyugat felől támadt szélben,

hosszú hajú valamennyi,

olajat hoz a szívében.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/lorca/viadal.hun

minimap