Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

García Lorca, Federico: A hold lombját letépném (Si mis manos pudieran deshojar Magyar nyelven)

García Lorca, Federico portréja
Takács Zsuzsa (Zsuzsanna) portréja

Vissza a fordító lapjára

Si mis manos pudieran deshojar (Spanyol)

Yo pronuncio tu nombre

en las noches oscuras,

cuando vienen los astros

a beber en la luna

y duermen los ramajes

de las frondas ocultas.

Y yo me siento hueco

de pasión y de música.

Loco reloj que canta

muertas horas antiguas.

 

Yo pronuncio tu nombre,

en esta noche oscura,

y tu nombre me suena

más lejano que nunca.

Más lejano que todas las estrellas

y más doliente que la mansa lluvia.

 

¿Te querré como entonces

alguna vez? ¿Qué culpa

tiene mi corazón?

Si la niebla se esfuma,

¿qué otra pasión me espera?

¿Será tranquila y pura?

¡¡Si mis dedos pudieran

deshojar a la luna!!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.fulladsl.be/spb1667

A hold lombját letépném (Magyar)

Borongó éjszakákon

a nevedet kiejtem,

mikor a holdat isszák

a csillagok felettem,

és alszik már a fákon

a lomb, egy gally se rezzen.

S a zene sodra többé

nem tölti be a lelkem.

Egy bomlott óra újra

multat kondít rekedten.

 

Borongó éjszakán, ma

a nevedet kiejtem,

és nem csendült neved még

messzibb sohase bennem,

messzibb az égbolt minden csillagánál,

s esők komor hangjánál keserűbben.

 

Szeretlek majd, mint akkor

szerettelek? Kegyeden

mily szörnyü bűn gyötör?

A köd ha tovalebben,

mit is remélhetek még?

S ha nem lesz igaz az sem?

A hold lombját letépném,

itt ragyog felettem!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.freeweb.hu/takacszsuzsa/takacs_versford.htm#_Toc187753815

minimap