García Nieto, José: Insomnio

Y ahora volverse un poco del otro lado,

y nada.

Y, desvelado, como nunca,

permanecer

con el agua al cuello.

Hay golpes que se acercan por la contigua habitación,

y luego se desvanecen, antes de entrar del todo

y de nombrarse.

Pero el silencio nunca se acostumbra

a ser silencio siempre.

Y se cierran los ojos

para no ver cómo llegan

en la completa oscuridad

los estremecedores

heraldos.

S most átfordulni kicsit a másik oldalra,

és semmi.

És éberen, mint még soha, maradni

nyakig-állig

verítékben.

Vannak csapások, melyek a szomszédból becserkésznek,

s eltűnnek, még mielőtt két lábbal benn állva

bemutatkoznának.

Ám a csönd sosem szokik hozzá,

hogy csönd legyen örökre.

S a szemek lecsukódnak,

ne lássák, mint érkeznek

a teljes sötétségben

a megrendítő hírek

hozói.