González Martínez, Enrique: [Fojtsd meg a csalfa tollú hattyút] ([Tuércele el cuello al cisne de engañoso plumaje] Magyar nyelven)

Tuércele el cuello al cisne de engañoso plumaje
que da su nota blanca al azul de la fuente;
él pasea su gracia no más, pero no siente
el alma de las cosas ni la voz del paisaje.

Huye de toda forma y de todo lenguaje
que no vayan acordes con el ritmo latente
de la vida profunda… y adora intensamente
la vida, y que la vida comprenda tu homenaje.

Mira al sapiente búho cómo tiende las alas
desde el Olimpo, deja el regazo de Palas
y posa en aquel árbol el vuelo taciturno...

Él no tiene la gracia del cisne, mas su inquieta
pupila, que se clava en la sombra, interpreta
el misterioso libro del silencio nocturno.

Fojtsd meg a csalfa tollú hattyút, ki piperézve
fehérlő jeleket vált az égkék színű tóval,
s csak báját sétáltatja, de sosem-hallható dal
néki a tájék hangja, a dolgok szívverése.

Vesd félre mind a formát, ne kövesd nyelvedét se,
ha benne nem az élet mély igazsága szólal,
a lappangó ütem... Nem! Imádd egész valóddal
az életet, s ha hódolsz, az élet is megértse.

Tekints a bölcs bagolyra, hogyan terjeszti szárnyát
az Olimposz nagy ormán, s milyen suhanva száll át
Pallasz öléből, íme, erre a földi fára.

Nem kecses, mint a hattyú, de nézd csak nyughatatlan
pupilláját, amint a sötétbe fúrja: abban
ott zeng az éji csöndek rejtelmes krónikája.