Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Guevara, Pablo: Apám, egy csizmadia (Mi padre, un zapatero Magyar nyelven)

Guevara, Pablo portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Mi padre, un zapatero (Spanyol)

Tenía un gran taller. Era parte del orbe.
Entre cueros y sueños y gritos y zarpazos,
él cantaba y cantaba o se ahogaba en la vida.
Con Forero y Arteche. Siempre Forero, siempre
con Bazetti y mi padre navegando en el patio
y el amable licor como un reino sin fin.
 
Fue bueno, y yo lo supe a pesar de las ruinas
que alcancé a acariciar. Fue pobre como muchos,
luego creció y creció rodeado de zapatos que luego
fueron botas. Gran monarca su oficio, todo creció
con él: la casa y mi alcancía y esta humanidad.
 
Pero algo fue muriendo, lentamente al principio:
su fe o su valor, los frágiles trofeos, acaso su pasión;
algo se fue muriendo con esa gran constancia
del que mucho ha deseado.
 
Y se quedó un día, retorcido en mis brazos,
como una cosa usada, un zapato o un traje,
raíz inolvidable quedó solo y conmigo.
 
Nadie estaba a su lado. Nadie.
Más allá de la alcoba, amigos y familia,
qué sé yo, lo estrujaban.
Murió solo y conmigo. Nadie se acuerda de él.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetasperuanos.roland557.com

Apám, egy csizmadia (Magyar)

Volt egy nagy műhelye. Része a földkereknek.
Bőrök, álmok, csapások, sikolyok közepette
csak dalolt és dalolt, és az életbe fulladt.
Forero- s Artachéval. Mindig Forero, mindig
Bazettival s apámmal az udvaron hajózva,
és a kedves nedü mint végtelen királyság.
 
Jó volt, s én tudtam ezt, a romok ellenére,
miket simogathattam. Szegény volt, mint sokan,
aztán nőtt, nőtt körötte a cipőáradat
s mind csizma lett. Hatalmas monarcha, nőtt vele
minden. A ház, a perselyem, s emberségem is.
 
De valami halódott, kezdetben észrevétlen,
hit, bátorság, törékeny trófeák, szenvedélye,
mert valami halódott, oly állhatatossággal,
mint ami benne égett.
 
S ottmaradt egy napon, karomban vonagolva,
mint használt holmi, mint egy cipő vagy egy öltöny,
gyökér, feledhetetlen, árván maradt s velem.
 
Mellette nem volt senki. Senki.
És túl az alkóvon barátai s családja
s nem tudom ki, gyötörték.
Árván halt meg s velem. Nem gondol senki már rá. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap