Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Guillén, Nicolas: ¿Puedes?

Guillén, Nicolas portréja

¿Puedes? (Spanyol)

¿Puedes venderme el aire que pasa entre tus dedos

Y te golpea la cara y te despeina?

¿Tal vez podrías venderme cinco pesos de viento,

O más, quizás venderme una tormenta?

¿Acaso el aire fino

Me venderías, el aire

(No todo) que recorre

En tu jardín corolas y corolas,

En tu jardín para los pájaros,

Diez pesos de aire fino?

 

El aire gira y pasa

En una mariposa.

Nadie lo tiene, nadie.

 

¿Puedes venderme cielo,

El cielo azul a veces,

O gris también a veces,

Una parcela de tu cielo,

El que compraste, piensas tú, con los árboles

De tu huerto, como quien compra el techo con la casa?

¿Puedes venderme un dólar

De cielo, dos kilómetros

De cielo, un trozo, el que tú puedas,

De tu cielo?

 

El cielo está en las nubes.

Altas las nubes pasan.

Nadie las tiene, nadie.

 

¿Puedes venderme lluvia, el agua

Que te ha dado tus lágrimas y te moja la lengua?

¿Puedes venderme un dólar de agua

De manantial, una nube preñada,

Crespa y suave como una cordera,

O bien agua llovida en la montaña,

O el agua de los charcos

Abandonados a los perros,

O una legua de mar, tal vez un lago,

Cien dólares de lago?

 

El agua cae, rueda.

El agua rueda, pasa.

Nadie la tiene, nadie.

 

¿Puedes venderme tierra, la profunda

Noche de las raíces; dientes

De dinosaurios y la cal

Dispersa de lejanos esqueletos?

¿Puedes venderme selvas ya sepultadas, aves muertas,

Peces de piedra, azufre

De los volcanes, mil millones de años

En espiral subiendo? ¿Puedes

Venderme tierra, puedes

Venderme tierra, puedes?

 

La tierra tuya es mía.

Todos los pies la pisan.

Nadie la tiene, nadie.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://grandespoetasfamosos.blogspot.hu

Eladod-e? (Magyar)

Eladod-e az ujjaid között suhogó szél

áramát, mely összekócol, arcodba csap?

Adsz-e szelet nekem öt pesóért,

adsz-e nekem egy egész vihart?

Eladod-e a könnyű, a kék szelet,

eladod-e nekem a könnyű, a kék szelet,

egy keveset a szélből, amely lesimítja

kertedben az összes puha hajú szirmot?

Veszel-e a kertedbe a madaraknak

tíz pesóért könnyű, finom szelet?

 

     Szél pörög, messze száll.

     Viszi egy lepkeszárny.

     Senkié, soha senkié.

 

Eladod-e nekem az eget,

az eget, mely néha kék

és néha szürke fényben ég,

eladsz-e néhány ölnyi eget,

melyet kerted fölé vettél fedélnek,

mint aki házával együtt vette a háztetőt?

Két dollárért adsz-e cserébe

két kilométer eget,

egy darabnyi kéket adsz-e érte,

adsz-e, amennyit megfizetek?

 

     Felhőkben van az ég:

     magasság, messzeség.

     Senkié, soha senkié.

 

Eladod-e az esőt, a vizet,

mely könnyeidet táplálja, nyelved itatja,

adsz-e egy dollárért forrásvizet,

egy vemhes felhőt, bárányszelídet,

fehéret, melynek göndör pára a gyapja?

Adod-e a vizet, mely a hegyről a völgybe siet,

vagy a pocsolyát, ami ott maradt

a gazdátlan ebeknek,

mérföldnyi tengert, a néma tavat,

száz dollárért néma tavat?

 

     A víz lehull, forog.

     A víz forog, vonul.

     Senkié, soha senkié.

 

Eladod-e nekem a földet, a gyökerek

mély éjét, a dinosaurus-fogakat,

a szétszórt csontok könnyű meszét,

meg az eltemetett

őserdőket, a holt madarat,

a kőhalakat, a tűzhányók kénjét,

a rejtett csend ezermillió évét,

mely fölcsavarodik a mélyből, eladod-e

nekem a földet, eladod-e

nekem a földet, eladod-e?

 

     A földed az enyém.

     Tapossuk te meg én.

     Senkié, soha senkié.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

minimap