Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heraud, Javier: Destrucción del verano e inicio del otoño entre sonrisas

Heraud, Javier portréja

Destrucción del verano e inicio del otoño entre sonrisas (Spanyol)

Aún no ha muerto la faz de la estación
en que hubimos de permanecer dormidos.
¡Nada es semejante a los ríos,
nada comparables al mar, al sur,
a las estepas, a las montañas,
a los valles, a los campos
cubiertos por la sed y por la lluvia!
 
¡Oh tiempo del amor y la esperanza,
qué vamos hacer sino callar
un poco,
qué hacer sino hablar un tanto
de los rostros, qué hacer sino gritar
un poco a las montañas,
qué hacer sino escuchar y escuchar
sin cesar el eco de las sombras!
 
¡Qué bien suenan los acordes
de la música
cuando todo cae
irremediablemente al vacío de las horas!
¡Qué bien se está bajo el sol
o cantando tendido entre la hierba!
 
(Cantando a los sonidos,
admirándonos de los cambios
sucedidos entre rayo y roca,
o entre canto callado
y canto silenciado.)
 
¡Ya debemos cortar las sombras
y arrojarlas
al fuego del otoño!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://revistapausa.blogspot.hu

Nyár pusztulása, ősz indulása mosolyok közepette (Magyar)

Még nem hullatta el arcát ez évszak itt,
amelyben együtt kellett maradnunk szenderegve.
A folyamokhoz nincs hasonló,
s a Délnek és tengernek párja nincs,
és nincs a pusztaságnak, nincs a hegyvidéknek,
nincs a völgyeknek és mezőknek,
melyeket elborít a szomjúság s a zápor.
 
Oh, vágyak évada s reménykedésé -
mi mást tehetnénk, mint hogy hallgatunk
egy ideig,
mi mást, mint hogy egy keveset beszélünk
a többi arcról, és mi mást, mint hogy kiáltunk
néhányat a hegyek között,
mi mást, mint hogy nem szűnve lessük,
csak lessük az árnyak visszhangjait.
 
De szépen szólnak a zene
akkordjai,
amikor minden menthetetlenül
az órák üres mélységébe hull.
De jó a napon ülni,
vagy elnyúlni a fűben dudorászva!
 
(Dúdolva a zajokkal,
csodálva minden párbeszédet
a fénysugár s a sziklakő közt,
vagy az elhallgatott
s az elhallgató dal között.)
 
De már meg kell kurtítanunk az árnyakat
s bele kell vetnünk őket
az ősz tüzébe!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy

minimap