Hernández, Miguel: Meddig tart még? (¿No cesará este rayo que me habita Magyar nyelven)

¿No cesará este rayo que me habita

el corazón de exasperadas fieras

y de fraguas coléricas y herreras

donde el metal más fresco se marchita?

¿No cesará esta terca estalactita

de cultivar sus duras cabelleras

como espadas y rígidas hogueras

hacia mi corazón que muge y grita?

Este rayo ni cesa ni se agota:

de mí mismo tomó su procedencia

y ejercita en mí mismo sus furores.

Esta obstinada piedra de mí brota

y sobre mí dirige la insistencia

de sus lluviosos rayos destructores.

Meddig tart még e mennydörgés, mohó nagy

fenevadakat ültetvén szívembe,

s a legvirulóbb vasat is kikezdve

elhervasztó, irtózatos kohókat?

Meddig tart még e cseppkő, mely konok-vad

hajzatát feni, tüskésen meresztve

- elolthatatlan láng, szörny-élü penge -

szivem ellen, mely ordít és sikong csak?

E mennydörgés örök s enyhítetlen:

önönmagam legmélyéről eredt ő,

és minden bősz haragja engem ér el.

E makacs kőnek itt van magva bennem,

és enfejemre zúdul elveszejtő,

záporzó villámai erejével.