Hernández, Miguel: Utolsó dal (Canción Última Magyar nyelven)

Pintada, no vacía:

pintada está mi casa

del color de las grandes

pasiones y desgracias.

Regresará del llanto

adonde fue llevada

con su desierta mesa

con su ruidosa cama.

Florecerán los besos

sobre las almohadas.

Y en torno de los cuerpos

elevará la sábana

su intensa enredadera

nocturna, perfumada.

El odio se amortigua

detrás de la ventana.

Será la garra suave.

Dejadme la esperanza.

Kifestett, nem kopár lak;

festett-falú a házam

a nagy-nagy szenvedélyek

és csapások színével.

Majd visszatér a jajból

amelybe egykor űzték,

elárvult asztalával,

az összeroskadt ággyal.

Majd újra kivirulnak

a párnákon a csókok.

Testük köré fonódik

a lepedő sok ága,

mint sűrűn tapadt indák

az éjben, illatozva.

A gyűlölet kialszik

az ablak hátterében.

A vad karom szelíd lesz.

Hagyjátok meg reményem.