Hernández, Miguel: Nyakam körül (Una interior cadena Magyar nyelven)

Una interior cadena de suspiros

al cuello llevo crudamente echada,

y, en cada ojo, en cada mano, en cada

labio dos riendas fuertes como tiros.

Cuando a la soledad de estos retiros

vengo a olvidar tu ausencia inolvidada,

por medio de un poquito, que es por nada,

vuelven mis pensamientos a sus giros.

Alrededor de ti, muerto de pena,

como pájaros muertos los extiendo

y en tu memoria pacen poco a poco.

Y angustiado desato la cadena,

y la voz de las rienda desoyendo,

por el campo del llanto me desboco.

Nyakam körül kínlódva kell viselnem

belső sóhajaim kemény bilincsét,

és kegyetlenül vág két zabla mindkét

szememben, mindkét ajkamban s kezemben.

S ha feledném, hogy vagy, feledhetetlen,

s magányomból menedéket kerítnék,

gondolatom tér is rád vissza ismét,

már a következő, nem, még e percben.

Halotti kínban körötted keringve,

sötét madárként mindig újra rád száll,

s emlékeden lakmározik riogva.

Nyakam feszítem, míg széthull bilincse,

és meg se hallom zabláim szavát már,

a könnyek mezején megbokrosodva.