Herrera, Fernando de: Szonett X (Vöröslő Nap...) (Soneto X (Roxo sol…) Magyar nyelven)

Roxo sol, que con hacha luminosa

coloras el purpúreo y alto cielo,

¿hallaste tal belleza en todo el suelo,

qu’ iguale a mi serena Luz dichosa?

Aura suäve, blanda y amorosa,

que nos halagas con tu fresco buelo;

cuando se cubre del dorado velo

mi Luz, ¿tocaste trença más hermosa?

Luna, onor de la noche, ilustre coro

de las errantes lumbres y fixadas,

¿consideraste tales dos estrellas?

Sol puro, Aura, Luna, llamas d’ oro,

¿oístes vos mis penas nunca usadas?

¿vistes Luz más ingrata a mis querellas?

Vöröslő Nap, akinek fáklyafénye

a bíborszínű, magas égre lángol!

derűs fényemnek van-e párja bárhol,

- van-e szépség, amely vele felérne?

Szellő, akinek szelíd rezdülése

arcunkra boldog frissülést varázsol,

e hajnál - ha nem rejti drága fátyol

cirógatásod, mondd csak, szebbet ért-e?

Éj lelkiismerete, Hold! S az égnek

bolygó s álló csillagai! Találtok

ily ragyogót, mint e két földi csillag?

Fényes nap, szellő, hold s ti tiszta fények,

ismeritek kínom? Fényt merre láttok,

mely így nem gyógyitója kínjaimnak?