Herrera y Reissig, Julio: Ősi nászdal (Epitalamio ancestral Magyar nyelven)

Con la pompa de brahmánicas unciones,
abrióse el lecho de sus primaveras,
ante un lúbrico rito de panteras,
y una erección de símbolos varones...

Al trágico fulgor de los hachones,
ondeó la danza de las bayaderas
por entre una apoteosis de banderas
y de un siniestro trueno de leones.

Ardió al epitalamio de tu paso,
un himno de trompetas fulgurantes...
Sobre mi corazón, los hierofantes

ungieron tu sandalia, urna de raso,
a tiempo que cien blancos elefantes,
enroscaron su trompa hacia el ocaso.

Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg tavaszod nyoszolyáit.
Párducok lusta bujasága ásít
és dermedt férfivágyak meredeznek...

Bronz-serpenyők rőtlángú fénye mellett
bajadérok hullámos tánca játszik,
lobogó tüllök suhogása áhít,
s oroszlánhörgés bődül az egeknek.

Lépted nyomán az izzó nászdalt fújva
villant fanfárok fémes rikoltása...
S szívemben boncok, maguk megalázva

kenték szandálod – fényes selyem urna –
míg vágyam száz hófehér elefántja
ormányát fel, az alkonyégbe fúrta.