Herrera y Reissig, Julio: A templom (La iglesia Magyar nyelven)

En un beato silencio el recinto vegeta.
Las vírgenes de cera duermen en su decoro
de terciopelo lívido y de esmalte incoloro;
y San Gabriel se hastía de soplar la trompeta...

Sedienta, abre su boca de mármol la pileta.
Una vieja estornuda desde el altar al coro...
Y una legión de átomos sube un camino de oro
aéreo, que una escala de Jacob interpreta.

Inicia sus labores el alma reverente.
Para saber si anda de Buenas San Vicente
con tímidos arrobos repica la alcacía...

Acá y allá maniobra después con su plumero,
mientras, por una puerta que da a la cacristía,
irrumpe la gloriosa turba del gallinero.

A templom hűs homálya ájtatos csöndben ásít.
Szűzanyánk viaszszobra szederjes bársonyokba
öltözve alszik; itt-ott zománca is lekopva...
És Szent Gábor már únja, hogy folyton harsonázik...

Szenteltvíz-tartó tátog, márványa inni vágyik.
Az oltárról a karra tüsszent a vén anyóka...
S atomok légiója mássza meg fokról fokra
arany sugárnyalábnak szép Jákob-lajtorjáit.

A tisztelettudó papgazdasszony kezdi dolgát,
megnézi, megragadt-e, a jó Szent Vince orrát,
félénk eksztázisában a persely felcsilingöl...

Aztán tollseprűjével porol még erre-arra,
míg a sekrestye-ajtón keresztül odakintről
betör a tyúkok, csirkék csipogó diadalma.