Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hurtado de Mendoza y Pacheco, Diego: Redondillas de pie quebrado estando preso por una pendencia que tuvo en palacio

Hurtado de Mendoza y Pacheco, Diego portréja

Redondillas de pie quebrado estando preso por una pendencia que tuvo en palacio (Spanyol)

Estoy en una prisión,

En un fuego y confusión

Sin pensallo,

Que, aunque me sobra razón

Para decir mi pasión,

Sufro y callo.

 

¡Oh cuánto tiempo he callado,

Por gustar quien lo ha mandado

De mandallo,

Sufrido y disimulado!

Y aunque estoy en este estado,

Sufro y callo.

 

El amor es quien ordena

Esta tan terrible pena

En que me hallo.

Sea muy enhorabuena;

Por ser la causa tan buena

Sufro y callo.

 

En este mal que me empleo,

Me deleito y me recreo

En contemplallo ;

Que aunque me aprieta el deseo,

Por el tiempo en que me veo

Sufro y callo.

 

Espero agradecimiento,

Pues vemos que su contento

Es dilatado.

Por ser grave el fundamento ,

Dice siempre el pensamiento :

Sufro y callo.

 

Mostré con pecho fingido

Estar libre y ofendido

Sin estallo;

Y mas en mi daño ha sido,

Porque ahora ya rendido,

Sufro y callo.

 

Procuré encubrir del alma

El dolor que me desalma ,

Con negallo;

Mas, viendo mi bien en calma,

Y que otro goza la palma ,

Sufro y callo.

 

El error de mi paciencia

Hiciera ya diligencia

Enremediallo;

Mas, por ver que en tu inclemencia

Está dada la sentencia,

Sufro y callo.

 

Sé que aumenta tu contento

La causa de mi tormento,

Por causallo.

Dios sabe mi sentimiento,

Mas, pues remedio no siento ,

Sufro y callo.

 

Hacerme ofensas injustas ,

Tu rabia y tu enojo ajustas,

Por vengallo;

Y aunque sé que no son justas,

Viendo que tú dello gustas,

Sufro y callo.

 

Considera que el que rabia,

Con el dolor nunca agravia

En publicallo;

Y yo, que sé que eres sabia,

Por si esio te desagravia,

Sufro y callo.

 

No es mi mal para creer,

Ni menos para poder

En simulallo;

Mas solamente por ver

Cuándo se ha de fenecer,

Sufro y callo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://archive.org/stream

Törtlábú redondillák: Szerzette börtönében, hová a palotában vívott párbajáért jutott (Magyar)

Börtön mélyén lakozom,

lázasan sóhajtozom,

félve félek,

hanem, lenne bár okom

kínomat elmondanom,

szótlan élek.

 

Mennyit hallgatok, nagy Isten,

hogy parancsod teljesítsem;

nem beszélek,

sebet rejtsen bár az ingem,

heverjek bár deszkapriccsen,

szótlan élek.

 

Vállam a szerelem nyomja,

ö rak a szószátyár gondra

kötőféket;

jó órában legyen mondva,

édes ok gyászos bolondja,

szótlan élek.

 

E bajban, ahol lakásom,

rádköszöntöm áldomásom,

gonosz lélek.

Noha nincs itt maradásom,

míg el nem jön távozásom,

szótlan élek.

 

De nagy legyen ám jutalmam!

Hallom, csúfolja siralmam

nevetésed!

Mindenem e tétre raktam,

ezért tettem föl magamban:

szótlan élek.

 

Színlelt szívem azt mutatta,

elhidegült, bár haragja

égve égett;

ért is elég baj miatta,

megtöretve, elhagyatva,

szótlan élek.

 

Vígan élnék szégyenemben,

csak ne ölné így a lelkem

ennyi méreg;

de mert látlak élvezetben,

s más aratja, mit vetettem,

szótlan élek.

 

Fogytán lenne bár türelme,

rossz soromnak szorgos elme

vetne véget:

tekintek hideg szemedbe,

halálos itéletembe,

s szótlan élek.

 

Tudom én, e panasz hangja,

gyötrelmeim szülőanyja,

kéj tenéked.

Isten letekint a rabra,

de mert üdvét halogatja,

szótlan élek.

 

Hívedet hogy megalázd itt,

dühöd haraggal komázik

alku végett;

s bár jogtalan volta lázít,

mivel csak szeszélynek látszik,

szótlan élek.

 

Tudod te: oly fájdalomról,

melyre csak gazdája gondol,

szólni vétek;

kinek esze: sok a jóból,

ha ez kivált haragodból:

szótlan élek.

 

Nagy a bajom, hihetetlen,

lepleznem is lehetetlen:

szörnyűséget;

de hogy lássam, mire mentem,

itt kell-e tán meggebednem?,

szótlan élek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap