Jiménez, Juan Ramón: Anunciación

¡Trasunto de cristal
bello como un esmalte de ataujía!
Desde la galería
esbelta, se veía.
el jardín. Y María
virgen, tímida, plena
y de gracia, igual que una azucena,
se doblaba al anuncio celestial.
Un vivo pajarillo
volaba en una rosa.
El alba era primorosa.
Y, cual la luna matinal,
se perdía en el sol nuevo y
sencillo,
el ala de Gabriel, blanco y triunfal
¡Memoria de cristal!

Kristályos kép,
oly szép, mint egy damaszkuszi zománc!
A karcsú erkélyről
láthattuk
a kertet. És Mária,
a szűz, félénken, csupa
bájjal, mint egy liliom,
odahajolt a mennyei igéhez.
Egy fürge madár
rászállt egy rózsára.
A napkelte enyhe volt.
És én, mint a reggeli hold,
elvesztettem az új és egyszerű
napfényben
Gábriel szárnyait, fehéren és diadalmasan:
Kristály-emlék!