Jiménez, Juan Ramón: Dinnyecsősz jár (El guarda del sandiar Magyar nyelven)

El guarda del sandiar

suena el latón. Los rabúos

huyen, las huertas ya solas,

a los pinares oscuros.

Ya nadie va; todos vuelven.

 Los montes, con el confuso

 pinar de la soledad,

 parecen de los difuntos.

 El hombre en el campo es

 pequeño y triste. Entre humos,

 la luna de agosto sube,

 sandia enorme, su mundo.

Dinnyecsősz jár, döng a rézlap.

Vadgalamb szökik zsibongva,

mélysötét fenyő-sövényes

konyhakertek letarolva.          

Nem megyünk már; visszatérünk.

Fönt a hegy, zilált, mogorva

fenyvesével a magánynak

olyan, mint a holtak orma.

Csepp az ember a mezőn,

s szomorú is. Füstben oldva

kél az ő világa fenn:

augusztusi dinnye-holdja.