Jiménez, Juan Ramón: Elégiák XVI (Elegias XVI Magyar nyelven)

Amo el paisaje verde, por el lado del río.
El sol, entre la fronda, ilusiona el poniente;
y, sobre flores de oro, el pensamiento mío,
crepúsculo del alma, se va con la corriente.
       
¿Al mar? ¿Al cielo? ¡Al mundo? Que se yo...
Las estrellas suelen bajar al agua, traídas por la brisa...
Medita el ruiseñor... Las penas son mas bellas,
y sobre la tristeza florece la sonrisa.

Kedves nekem a zöld táj a folyó partja mentén,
Lomb közt a lehunyó nap játszik tündérsugárral
S a gondolat, szívemből teremtett naplementém,
Ringó aranyvirágok fölött suhan az árral.
 
Tengerbe? Égre? Földre? Mit tudom én... A szellő
Keltén a csillagok mind rászállnak a habokra...
Mereng a csalogány is... A kín szépsége eljő
S a bánatból kifeslik a mosoly szűzi csokra.