Jiménez, Juan Ramón: Költészet (La Poesía Magyar nyelven)
|
La Poesía (Spanyol)Vino, primero, pura vestida de inocencia; y la amé como un nino.
Luego se fué vistiendo de no sé qué ropajes; y la fuí odiando, sin saberlo.
Llegó ser una reina, fastuosa de tesoros… !Qué iracundia de yel y sin sentido!
…Mas se fué desnudando. Y yo le sonreía. Se quedó con la túnica de su inocencia antigua. Creí de nuevo en ella.
Y se quitó la túnica, y apareció desnuda toda… !Oh pasión de mi vida, poesía desnuda, mís para siempre!
|
Költészet (Magyar)Előbb ártatlanul jött, tisztaság köntösében, s én gyerekként szerettem.
Majd mindenféle ékes ruhát öltött magára; gyűlöltem s nem is tudtam.
Királynő lett belőle, dús kincsű, pompás asszony. Epés, vad düh fogott el!
... De lassan vetkezett és én reámosolyogtam. Ott állt ismét a régi ártatlan, könnyű ingben, S én újra hittem benne.
És levetette ingét, elébem állt mezítelen... Ó, életem szenvedélye, meztelen vers — enyém te, mindörökre!
|