Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jiménez, Juan Ramón: Los troncos muertos

Jiménez, Juan Ramón portréja

Los troncos muertos (Spanyol)

Ya están ahí las carretas...
Lo han dicho el pinar y el viento,
lo ha dicho la luna de oro,
lo han dicho el humo y el eco...

Son las carretas que pasan
estas tardes, al sol puesto,
las carretas que se llevan 
del monte los troncos muertos.

¡Cómo lloran las carretas,
camino de Pueblo Nuevo!

Los bueyes vienen soñando, 
a la luz de los luceros,
en el establo caliente 
que sabe a madre y a heno. 

Y detrás de las carretas,
caminan los carreteros,
con la aijada sobre el hombro 
y los ojos en el cielo.

¡Cómo lloran las carretas,
camino de Pueblo Nuevo!

En la paz del campo, van
dejando los troncos muertos
un olor fresco y honrado
a corazón descubierto.

Y cae el ángelus desde 
la torre del pueblo viejo,
sobre los campos talados,  
que huelen a cementerio. 

¡Cómo lloran las carretas  
camino de Pueblo Nuevo!

Cuando pasan las carretas
por la puerta de mi huerto,
rezo por los pobres troncos
un humilde Padre Nuestro;

y sueño con una lluvia
de rosas para los viejos
que den amor a los nidos
estas tardes del invierno…

¡Cómo lloran las carretas
camino de Pueblo Nuevo!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.juntadeandalucia.es

A holt fatörzsek (Magyar)

Megjöttek hát a szekerek...
- súg a szél s a fenyő ága,
ezt súgja a füst, a visszhang
meg az arany hold világa...

A holt törzsek hegye felől
mindig ugyanez a kába
szekérzörgés burkolózik
esténkint az út porába.

Amíg Pueblo Nuevóba ér,
hogyan sír-rí a sok szekér!

Alvajáró ökör ballag,
elkíséri fönn a csillag
istállóba, amely csupa
anyaillat, szénaillat.

Nyikorgó sok szekér mögött
szekeresek bandukolnak.
Ösztökéjük nyomja válluk,
szemük föl az égre pillant.

Amíg Pueblo Nuevóba ér,
hogyan sír-rí a sok szekér!

Mezők békessége felett
a sok fatörzs, fejsze holtja,
nyitott szívek becsületes,
hűvös szagát ontja, ontja.

Megkondul a falu tornya
s temetőszag kél a lomha,
tarlott réten, mely az esti
harang szavát messze hordja.

Amíg Pueblo Nuevóba ér,
hogyan sír-rí a sok szekér!

Mikor a sok szekér
kertem kapujába ér,
mondok a holt fákért
egy szerény Miatyánkot;

s vágyom múlt rózsák illatát,
hogy belengje e szobát
hol a szeretet fészket lát,
a tél hosszú estéin át...

Amíg Pueblo Nuevóba ér,
hogyan sír-rí a sok szekér!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap