Jiménez, Juan Ramón: Csak virágok illatárja (Solo el olor de unas flores… Magyar nyelven)

  Solo el olor de unas flores…

hoy, al sol dorado y tibio,

mi jardín está llorando

mi casa está de suspiros.

  …Las flores huelen a ella;

son de un rosa triste y frívolo,

como aquel rosa con grises

de si cuerpo florecido.

  - ¡Rosa triste, triste ahora,

alegre ayer, cuando el frío

no era de aquí, cuando el sol

doró el oro del idilio!-

  Ayer…, fue su cuerpo rosa,

y mío, y rosa, vestido

de seda blanca, por toda

la casa… Después… ¡Dios mío,

  sólo el olor de unas flores!...

este olor que va conmigo,

que huele a ella y no es ella,

que es mudo, que está sombrío…

  - ¡Y cómo huelen las flores,

cuando una mujer se ha ido,

cuando todo (alma, jardín,

casa) se queda vacío!... –

       Csak virágok illatárja…

Vérvörös a nap, virít fenn,

kertem sűrü könnye perdül,

sóhaj leng bús termeimben.

       …Őt idézik a virágok;

bánat-rózsa, súlya sincsen,

mint a szél ölén a hervadt,

rózsák szirma, messze libben.

       – Bánat-rózsa, bánatos vagy,

s boldog voltál, míg csak itt nem

járt a szél, s a nap világló

fényét el nem vitte innen! –

       Tegnap… rózsa volt a teste,

és enyém volt, rózsa, mígnem

selymet öltött, s véle még a

ház is… Aztán … Uram Isten,

  csak virágok illatárja!

Illatát remegve vittem,

Őt idézik, mégsem ő az,

elborult egyszerre minden…

       – Mint idézik a virágok,

asszony indul útra, s nincsen

kert, se ház, mit az üresség

át ne járna (semmi szív sem).